Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FONT SÁNDOR (MDF):
3154 történnek a mezőgazdaságban, ez azt jelenti, hogy egy tulajdonfosztási folyamatnak vagyunk tanúi, és ezek mind afelé hatnak, hog y az emberek elidegenednek ettől a tulajdontól, ettől a gazdálkodási formától, és nem hiszem, hogy ez jó dolog. A magyar történelemben végig lehet menni azokon a pontokon, amikor úgy adtak tulajdont, úgy adtak földet a mezőgazdaságból élőknek, hogy az viss zaadja vagy megunja. Hasonló volt akár a Károlyi Mihályféle földosztás, hasonló volt a Rákosiféle földosztás, de az új demokráciában történt földosztás, a '90 utáni is arról szól, hogy olyan kicsiben, olyan formában kell odaadni a földet is, vagyont is, hogy a termelő ne tudjon rajta termelni, el lehessen tőle venni, meg lehessen tőle vásárolni. Ez folyik ma, kérem szépen! Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtárs aim! Hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. FONT SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Örülök neki, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy most már a kormány k épviselete is biztosított. A mezőgazdasági bizottságban elég komoly vita előzte meg ennek a határozati javaslatnak a beadását, és ennek a vitának a leszűrt eredménye az az indítvány, hogy ezzel a kérdéskörrel kormányszinten, majd pedig esetlegesen parlamen ti szinten kell foglalkozni. Az alapvető problémát az jelenti, hogy a megtörtént esetek kapcsán, amelyben a beszállítók teljes kiszolgáltatottjai lettek a felvásárlóknak, hogyan lehet a magántermelők, magánbeszállítók és esetleg a társas beszállítóknak is az érdekeit megvédeni egy olyan esetben, amikor néha feltételezhetően tudatosan csődbe viszik a felvásárló céget, ezáltal lehetetlen, hogy pénzhez jussanak a beszállítók. Ez egy kétirányú problémához vezetett. Az egyik az, hogy ha megvizsgáljuk, igazából m agánmagán szerződésről van szó, az állam közvetlenül nem érintett ezekben a káros eseményekben, de mégis, ha egy egész ágazatot érint a probléma, egy nagy területet érint az, hogy a beszállítók nem jutnak hozzá a pénzükhöz, az ágazat bizonytalanságát, elb izonytalanodását okozza, nagyon komoly leépülések vannak, és a leépülés után nagyon nehéz újjáépíteni, újra felpörgetni azt az ágazatot. Természetesen az állam ebben az esetben maximum kárpótlást tud segítőként adni, és az a probléma, hogy ez rendszerint n em szokott elegendő lenni a beszállítóknak. Akkor mit is tehetünk? Valamilyen szinten a beszállítók jogbiztonságát kellene növelni. Ez elvezet egy másik problémához, a magyarországi jogbiztonság kérdéséhez. Mert normál esetben, ha minden a törvények leírt betűje szerint történne, nem kerülhetne sor arra, hogy valaki valamit elad, és azért nem kapja meg a pénzét, és ez ráadásul nemcsak egy esetben, hanem egy teljes ágazatra vetítve, sok száz esetben megtörténhet. Azt hiszem, hogy mindannyian megnyugvással lá tjuk, hogy a jogbiztonság megerősítése a kormány részéről feltett szándék; az Igazságügyi Minisztérium, Dávid Ibolya miniszter asszony vezetésével számtalan olyan előterjesztett és elfogadott törvény látott napvilágot, amely éppen a jogbiztonság megerősíté sét célozta, és esetleg erősebb büntetést célzott azokra nézve, akik vétkesnek találtattak különböző helyzetekben. A beszállítói biztonsággal kapcsolatosan is az a kérdés merü l fel, hogy hogyan lehet ezt a jogbiztonság tekintetében megerősíteni. A mezőgazdasági bizottság nagyon sok változatot felsorolt, és mégis azt a korrekt magatartást tanúsította, hogy a kormányt kérje fel, hogy ezt a kérdéskört átvizsgálva, a saját apparátu sa és szakmai információi alapján a törvénykezés bármelyik területére utalva próbálja meg összehangoltan a biztonságot garantálni. Kérdéses természetesen, és szinte választ sem tudunk arra találni, hogy ez egyáltalán az agrárpiaci rendtartás módosításával, az adózás rendjéről szóló törvény módosításával vagy a csődtörvény módosításával oldható meg, mert mindegyik módosításnál nemcsak pozitív elemek, hanem egyben vélhető negatív elemek is felmerülnek. Itt hallhattuk is Kis Zoltántól, hogy a csődtörvény módos ítása is érdekes azért, mert
