Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - A számvitelről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
3119 pillantásra meglepődik, hiszen roppant mód el kell mélyednie benne ahhoz, hogy rájöjjön a módosításokra. (17.40) Felületes átlapozáskor ugyanis az az érzése van az embernek, hogy a hatályos számviteli törvényt olvassa. Felmerül a kérdés: nem az Országgyűlést próbáltáke a javaslat előkészítői az iratmennyiségbe beletemetni és ezzel a lényeget eltakarni? Még a kérdésben szakértőnek számító képviselőknek is problémát jelentett megtalálni a módosításokat, hiszen sehol sincs az anyagban kiemelve a szövegük. Ebből kifolyólag az amúgy is leterhelt és időhiánnyal küzdő képviselők hihetetlen mennyiségű energiát ölte k bele ebbe a javaslatba - már ha az előzőekben elmondott nehézségek nem riasztották el eddig. Elképzelhetetlen számomra, hogy a XXI. század elejének döntéshozói úgy tudnak csak egy témában nyilatkozni és dönteni, ha egyszerre három anyagot olvasnak át: az épp hatályos törvényt, a módosítási javaslatot és, ne adj' isten, az idevonatkozó nemzetközi ajánlásokat. Nem hiszem, hogy ez a törvényhozók feladata lenne. Nem az első eset, amikor felhívjuk a figyelmet a beterjesztés nem megfelelő előkészítésére. A java slatra áttérve, igazából a számviteli törvény átalakítása történik, amelynek a célszerűsége enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Feleslegesnek látszik a kérdéssel valamennyire is foglalkozónak a különböző fogalmakat áthelyezni a törvényen belül, ami a már é vek óta megszokott rendszer felrúgását eredményezi. A figyelmes olvasóban az a vélemény alakul ki, hogy egy, a jelenlegi magyar rendszertől független, a sajátosságokat figyelmen kívül hagyó külföldi jogrendszer szó szerinti betuszkolásával kísérleteztek a törvényjavaslat elkészítői. Aki végig bírta rágni magát az anyagon, az rá is jön, hogy az EU 4. számú ajánlása az, amely a módosítások alapját képezi. Ez nem is lenne rossz, ha a feltételek adottak lennének hozzá. Ám a jelenlegi magyar körülmények nem bizt osítják hozzá a hátteret, hiszen a nemzeti sztenderdek kialakításának sem a jogi háttere, sem a lehetőségei nem adottak. Az igazi eltérés az egyszeres könyvvitel megszüntetése, amelynek végrehajtását már az előző évek törvénykezése megalapozta. Az elmúlt i dőszakban megalkotott eredménylevezetés az egyszeres könyvvezetés közelítését és későbbi átmenetét szolgálta a kettős könyvvitel rendszerébe, amire a fokozatos átmenet lehetősége felkészítette a vállalkozókat - véleményünk szerint a megfelelő módon. A mási k változtatás a mérleg, valamint az eredménykimutatás kibővítése. Ez a fentiek túlbonyolítását eredményezi a különböző pluszsorok bevezetésével, amelyeknek tulajdonképpen a beszámoló kiegészítő mellékletében mindenképpen szerepelniük kell a mai előírások s zerint is; tehát az üzleti élet szereplőinek így is a rendelkezésére áll. A változások nem egyszerűsítik a vállalkozások dolgát, sőt, bonyolultabbá teszik a számviteli rendszert, amire egyetlen magyarázatot kapunk csak: ezt várja el tőlünk a jogharmonizáci ó; ami szerintünk nem elfogadható indok, hiszen minden törvénynek, rendelkezésnek abból kell kiindulnia, hogy egy módosításnak milyen hatása lesz a vállalkozásokra nézve. Mi ezeket a szempontokat tartjuk a magunk részéről figyelembe veendőknek. Köszönöm sz épen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Tardos Márton úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a szót. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Most az általános vita másod ik körében újra megpróbálom megfogalmazni a szabad demokraták véleményét erről a törvénymódosításról. Alapjában véve egyetértünk a kormánnyal, hogy a számviteli törvény módosítása, néhány részletkérdésének átfogalmazása elkerülhetetlen és sürgősen megoldan dó feladat.
