Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az adatvédelmi biztos beszámolója, 1999, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3098 jogosulatlan személy általi megszerzése, avagy illetéktelen elől történő elzárása a Magyar Köztársaság kilenc, 1999 vége óta pedig tíz meghatározott érdekét sérti, illetve veszélyezteti. Ilyen körülmé nyek között csak a leggondosabb minősítési eljárás teheti lehetővé azt, hogy valamely adat, amely egyébként reflexszerűen államtitokká lenne nyilvánítható, valójában is annak minősüljön. Egyértelműen kitűnik az adatvédelmi biztos úr beszámolójából, hogy te vékenységének lényege a közérdekű adatok nyilvánossága terén az, hogy mindezeket a követelményeket egységesen elvárja a minősítőktől és nemcsak tartalmi, hanem formai szempontok alapján is. Közismert, és több felszólalásomban én is hivatkoztam arra, hogy a jogállamiságnak nemcsak anyagi jogi, hanem nagyon komoly eljárási, procedurális követelményei is fennállnak, s amennyiben valamely lépés amúgy anyagi jogi, tartalmi szempontból helyes lenne, de az az eljárás, amelynek keretében az adott anyagi jogi alapok on nyugvó döntés született, nem felel meg az alkotmány vagy a törvények előírásainak, abban az esetben az az adott döntés éppúgy jogellenes, legyen szó akár parlament által megalkotott törvényről, miként ezt az 52/1997. (X.14.) számú alkotmánybírósági hatá rozat kimondja vagy akár államtitokká minősítésről. Ennek következtében az adatvédelmi biztos úrnak azt a tevékenységét, mellyel meg kívánta követelni a minősítőtől azt, hogy betartsa az eljárási szabályokat, illetőleg alapvető jelentőségűnek tartotta azt a kérdést, hogy a minősítő személy valóban jogosult legyen az adott döntés meghozatalára, azt ugyanolyan fontos lépésnek kell tartunk, ugyanolyan jelentős jogvédelmi, nem azt mondom, hogy döntésnek, mert nem arról van szó, hanem ajánlásnak, mintha az állam titokköri jegyzékbe való tartozást vizsgálná vagy pedig azt, hogy milyen érdeket veszélyeztet az adott adat nyilvánosságra kerülése. Volte hatásköre az adatvédelmi biztos úrnak arra, hogy ezeket a formai elemeket is vizsgálja, avagy sem? Tulajdonképpen a belügyminiszter úrral, illetőleg a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter úrral folytatott polémiái lényegében e körül forogtak. Ha kézbe vesszük az adatvédelmi törvényt, és nagyon alaposan elolvassuk nemcsak a 26. §ának ( 4) bekezdését, hanem megnézzük például a 24. §ának a) pontját, valamint a 27. § (1) bekezdését, akkor teljes egyértelműséggel láthatjuk, hogy minderre feljogosított volt, hiszen a 24. § a) pontja értelmében az adatvédelmi biztosnak nemcsak joga, hanem bea dvány esetén kötelessége is, hogy ellenőrzi e törvényt és az adatkezelése vonatkozó más jogszabályok megtartását. (16.00) E más jogszabályok körébe tartozik az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény is, amelyek nemcsak anyagi jogi, hanem nagy on komoly formai követelményeket is támasztanak. Ráadásul nemcsak joga volt mindez a biztos úrnak, hanem kötelessége is, mint erre az előbb már utaltam. Hiszen mint erre egyébként a biztos úr a beszámolójában hivatkozik, nem saját döntése alapján, hivatalb ól járt el, hanem beadvány alapján. Abban az esetben, ha bárki az adatvédelmi biztoshoz fordul, az adatvédelmi biztosnak kötelessége eljárni. És csak akkor tud érdemben eljárni és az álláspontját kialakítani, ha a formai eljárási kérdéseket is figyelembe v eszi, s ezeknek a szabályoknak a betartását is ellenőrzi. Ezért megítélésem szerint nem tekinthető tökéletesen megalapozottnak az a kormánypárti képviselőtársaim által elmondott vélemény, mely szerint az adatvédelmi biztos úr a saját feladat- és hatásköré n túlterjeszkedett. A kormánypárti képviselők nyilván a kötelezettségüknek eleget téve, hiszen ez a funkciójuk, megvédték a kormány két miniszterét, ahogy egyébként egy ellenzéki képviselőnek, miként erre TuriKovács Béla képviselőtársam utalt, az a felada ta, hogy ilyenkor felhívja a figyelmet a kormány, illetve a kormánypárti képviselők álláspontjának ténybeli vagy jogbeli megalapozatlanságára. Ez esetben az utóbbiról van szó. Volt egy másik nagyon jelentős ügy is, mégpedig a kormány tevékenységének a doku mentálásával kapcsolatos eljárás, melyben az adatvédelmi biztos kialakította az álláspontját. Meg kell jegyeznem, hogy e tevékenysége nem 1998ban kezdődött, hanem már 1996ban. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a működése döntően a mostani, úgynevezett p olgári kormány
