Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az adatvédelmi biztos beszámolója, 1999, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
3093 Mielőtt erre rátérnék, természetesen néhány tartalmi illusztrációt szeretnék elmondani, alátámasztásául annak, hogy miért fogom majd elfogadásra javasolni ezt a beszámolót is. A bizottsági ülésről történő beszámolómban már emlí tettem, hogy az adatvédelmi biztos beszámolója elég szomorú képet fest az 1999es esztendőről az én értékelésemben. "A titkok éve" - ezt a címet adta biztos úr a beszámolójának, és joggal adta ezt a címet. Nagyon szomorúnak tartom, hogy sokszor beszélünk e rről parlamentben és parlamenten kívül is, hogy az elmúlt években, különösen az elmúlt két évben, a kormányváltás óta, 1998 óta milyen súlyos támadások érik a jogállamiság eszméjét Magyarországon. Nem hallgatható el, hogy az a parlament, ahol most beszélün k, a parlament intézményrendszerének a semmibe vétele az úgynevezett háromhetes ülésrend, aminek az eredményét látjuk egyébként itt, az ülésteremben, fogjuk olvasni holnap majd a sajtóhíradásokban. A parlament munkájának az eljelentéktelenítése, a parlamen tarizmusnak egyáltalán a semmibe vétele, ami itt történik. Az illusztrációt csak arra hoztam a parlament működésével kapcsolatban, hogy a jogállamisággal szembeni fellépéseket mindenhol tapasztaljuk sajnos. Az adatvédelmi biztos úr is ráirányította a figye lmet az ő területéről jó néhány ilyen ügyre. Az egyik ilyen, és véleményem szerint a legsúlyosabb ügy, amit bizony szégyenérzet nélkül szerintem demokrata elkötelezettségű ember nem lapozhat a beszámolóban, a kormányülések titkosításának a kérdése. Odajuto ttunk, tisztelt képviselőtársaim, 2000ben, a XXI. század küszöbén, amikor itt állunk és beszélünk erről a témáról, hogy 150 év óta, 1849 óta, amióta az első felelős magyar kormány hivatalba lépett, először fordul elő Magyarországon, az Orbánkormány tényk edése alatt, hogy titkosítják a kormány üléseit, hogy nem tudhatja meg a nagyközönség és az utókor sem, mi hangzott el a kormányüléseken. Tisztelt Képviselőtáraim! Erre mondom azt, hogy pirulás nélkül, szégyenérzet nélkül ezzel nem nézhetünk szembe szerint em, ha demokrata elkötelezettségűek vagyunk. Na persze, az más, ha hiszünk a diktatúrában. Az megint más, ha valamiféle felkent tekintélyekben hiszünk. Az egy egészen más kérdéskör. De ha demokratának, netán polgári demokratának valljuk magunkat, akkor err e csak azt mondhatjuk, hogy felháborító. Oda jutottunk, hogy ha öttíztizenöt év múlva az a nemzedék, amelyik most felnő, kíváncsi lesz a múltjára, kíváncsi lesz arra, hogyan születtek bizonyos döntések, amelyek az ő életét befolyásolták, kialakították, e gyáltalán hazájának történelme hogyan alakult, kik formálták és milyen indokok alapján - semmit nem fognak majd megtudni. Semmit nem fognak megtudni! És vajon miért? Mi az indoka ennek? Nyilván sok mindent gondolhatunk. Retteg a kormány attól, hogy kiderül , mi folyik a kormányüléseken? Hogy szembesül a nagyközönség azzal, hogy milyen megjegyzések vannak a kormányülésen, milyen felszólalások vannak? Erre kell, hogy gondoljunk? Ez indokolja a titkosságot? Félünk attól, hogy kiderül, milyen érvek hangzanak el bizonyos álláspontok mellett? Ez indokolja a titkosságot? Kiderül az, hogy esetleg a kormány működése milyen belső mechanizmusok szerint folyik? Vagy egyáltalán mi derülhet ki? Mi az a titok, amitől félni kell a kormány működésével kapcsolatban? Mert az eg y másik kérdés, hogy lehetne arról vitatkozni, helyes dologe, hogy öttíztizenöthúsz év múlva nyilvánosságra hozzuk ezeket a dolgokat. De hogy egyáltalán nem készül semmiféle feljegyzés a kormányülésekről, ezt elképesztőnek tartom. Nem tudok erre megfel elő szavakat mondani; olyan semmibe vételének tekintem ezt a demokráciának, a demokratikus kultúrának, a jogállamiságnak, az utókor iránti felelősségnek, amire nem találok példát. Az a véleményem, hogy ez egy rendkívül súlyos politikai kérdés. Nagyon bölcs en tette az adatvédelmi biztos úr, hogy erre bátran felhívta a figyelmünket. Ezúton is szeretném kérni a kormány egyetlen jelen lévő képviselőjét, az államtitkár urat és a kormánypárti képviselőket is, hogy tegyenek meg mindent e törvényellenes és - még eg yszer mondom - minden nemes, a jogállamiságban és a demokráciában bízó eszmével ellentétes gyakorlat megszüntetése érdekében.
