Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
3049 Ezúton is, amikor erről a témáról beszélek, sz eretném megköszönni személy szerint is a jelen lévő biztosok munkáját, így Gönczöl Katalinnak, Kaltenbach Jenőnek és Majtényi Lászlónak. Azért említettem őket hármukat, mert a negyediket, aki szerencsére itt ül most közöttünk, az országgyűlési biztos által ános helyettesét, Polt Pétert külön szeretném méltatni, és külön szeretném megköszönni az ő munkáját, hiszen ő ebben a hónapban megvált a hivatalától, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze lett, amihez ezúton is szeretnék személyesen is és a szabad demokrat ák képviselőcsoportja nevében is gratulálni. Egyúttal szeretném azt mondani, hogy nagyon nagyra értékeltük azt a munkát, amit az országgyűlési biztos általános helyetteseként végzett, és azt gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy ennek jogtörténeti és bizo nyos szempontból - talán nem patetikus ez a kifejezés - történelmi jelentősége van. Köszönjük szépen. Amikor arról beszélek, hogy a hivatalnak, egyáltalán az intézményrendszernek milyen jelentősége van, és amikor arról beszélek, hogy az állampolgárok gondo lkodásmódjába és viselkedésébe is milyen módon épült bele az ombudsmani intézmény, akkor egyúttal a jogállamiságról is beszélek Magyarországon. Meggyőződésem, hogy a jogállamiságról sokat lehet beszélni, és sokfajta értelmezését lehet adni. Most én - talán csak nagyon egyszerűen és kicsit leegyszerűsítve - azt mondanám, hogy azt jelenti számunkra elsősorban, hogy a törvények a hatalmat, a mindenkori hatalmat és a hatalmon lévőket is korlátozzák, és a törvények a hatalommal szemben is mindig korlátot és köte lezettségeket jelentenek. Az országgyűlési biztosok tevékenysége rendszeresen ezzel szembesít minket, tükröt tartanak elénk, a parlament és az egész társadalom elé, ahogy régebben is fogalmaztak: megkongatják azokat a bizonyos harangokat, amivel figyelmezt etnek minket, és ha a parlament helyesen működik, tevékenysége valóban szellemében is felér a jogállami normákhoz, és nem egyszerűen szolgalelkűen tevékenykedik és látja el a dolgát - ha, mint említettem, szellemében a jogállami normák áthatják a parlament működését , akkor a parlament megfogadja azokat az ajánlásokat és intelmeket, amelyeket a biztosoktól kapunk, és megpróbáljuk ezeket legjobb tudásunk szerint beépíteni a munkánkba; mint ahogy nemcsak a parlamentnek illik megfogadnia ezeket az ajánlásokat és elgondolkodnia rajtuk, hanem mindazoknak a főhatalmat, államhatalmat képviselő szervezeteknek és személyeknek is, akikkel kapcsolatban a biztosok konfliktusba kerültek az elmúlt időszakban, illetve akikkel kapcsolatban véleményt fejtettek ki vagy ajánl ást fogalmaztak meg. Amikor a biztosi hivatalról beszélünk, felmerül természetesen a struktúra kérdése is, ez mindig a viták középpontjában szokott állni, és erről is szeretnék mondani egy mondatot, talán kettőt is. Nevezetesen: a beszámolók kapcsán óhatat lanul is elgondolkodik az ember azon, hogy azon túlmenően, hogy milyen jelentősége van szimbolikusan is és tartalmilag is a jogintézménynek, vajon megfelelő jogosítvánnyal rendelkezneke az országgyűlési biztosok a tevékenységük ellátásához. Erről természe tesen lehet és érdemes is komoly vitát folytatni. Az én véleményem az, hogy a jogosítványok alapvetően megfelelőek, én nem tartanám helyesnek, ha ezeket a jogosítványokat - ha úgy tetszik - bővítenénk vagy szigorúbbá tennénk. Azt hiszem, az elmúlt évek példája azt is mutatta, hogy ebben a kontextusban, ebben a rendszerben is hatékony munkát tudnak végezni a biztosok; természetesen hozzátenném, amire már az előbb utaltam: ehhez szükséges a jogállamiság komolyan vétele az országb an. Mert hogyha azt látjuk - amire egyébként az elmúlt egykét évben sajnos egyre sűrűbb és drámaibb példákat látunk , hogy semmibe veszik a jogállamiságot, és szomorú dolog, hogy Magyarországon ezzel kell szembenéznünk 2000ben, akkor óhatatlanul is vesz élybe kerül egy olyan intézmény, mint amelyről ma beszélünk, az állampolgári jogok biztosainak az intézménye. Mert ha - majd erről bizonyos konkrét példáknál, különösen az adatvédelmi biztos beszámolójánál szeretnék kitérni - olyan módon viselkednek kormán yzati felelős személyek, miniszterek, és olyan módon veszik semmibe és negligálják az ajánlásokat, ahogy erre példákat láttunk, az bizony sajnos a jogállami normák semmibe vételét jelenti, és ez, azt gondolom, veszélyt jelent a demokráciára is.
