Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. január 1-je és december 31-e közötti tevékenységéről szóló beszám... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos:
3025 Néhány szót mondanom kell egy nagyon örömteli fejleményről, nevezetesen arról, hogy az Európai Unió szervezetei között működik a tanács tanácsadó szerve, az Európai Unió adatvédelmi biztosainak a munkacsoportja. Az adatvédelemme l kapcsolatos ügyeket ez a munkacsoport készíti elő döntésre a tanács számára. Ez a munkacsoport múlt év szeptemberében megvizsgálta az Európai Unió adatvédelmi direktívája érvényesülésének a tapasztalatai tükrében az Európai Unión kívüli országok adatvéde lmi jogrendjét és hangsúlyozottan az adatvédelmi jogi gyakorlatot. Azt találta, hogy az Európai Unión kívül ma két ország van - ez a munkabizottság elsőnek Svájcot nevezte meg egy ajánlásában vagy döntésében, másodiknak pedig Magyarországot , beleértve a tengerentúli államokat is, amelyekkel kapcsolatban azt az állásfoglalást tehette, hogy úgynevezett adekvát védelmet biztosítanak ezek az országok a személyes adatok védelme terén. Az adekvát védelemminősítés annyit tesz, hogy amennyiben az Európai Unió dön téshozó szerve elfogadja majd ezt az ajánlást, akkor felszabadítja az Európai Unió a személyes adat áramlását az Unió, illetőleg ezen országok között. Ez pedig a Magyar Köztársaságnak nemcsak az emberi jogi elismertségét növeli, hanem ezen túl igen fontos versenyelőnyökhöz is juttatja Magyarországot például a gazdasági szférában. Nevezetesen: a gazdaság legkorszerűbb ágazataiban a személyes adatok áramlása nélkül a gazdasági kapcsolatokat építeni és fejleszteni nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. Ez a magyaro rszági tőkebeáramlásra is jó hatással lehet, feltéve persze, ha az ország ki tudja használni. Előzetes feltétel, hogy az Unió döntéshozó szerve valóban úgy fog dönteni - amely egyébként nyilván valószínű , ahogy a munkabizottság számára javasolta. Az Euró pai Uniónak ez a munkabizottsága egyébként nem várta meg az Unió döntéshozó szervét, hanem Magyarország képviselőjeként engem - mint az Országgyűlés adatvédelmi biztosát - tanácskozási joggal az Európai Unió adatvédelmi munkabizottságába meghívott, és a re ndszeres találkozóikon - igaz, nem szavazati joggal - képviselhettem Magyarországot. Svájc képviselőit is meghívták. Ebben az ügyben még egy, szerintem fontos fejleményről szeretnék beszámolni önöknek: múlt év decemberében Ausztria jogszabállyal, a kancell ár által aláírt jogszabállyal úgy döntött, hogy nem várja meg az Unió végső döntését, hanem megnevezi Magyarországot adekvát védelmet biztosító országnak. Tehát az osztrákmagyar relációban ezt a státust megkapta. Ezt a jogszabályt egyébként még az előző k ancellár írta alá. Az előadásom következő részében szeretnék néhány megjegyzést tenni az elmúlt évről. Ügyek és ügycsoportok tükrében szeretném megtenni ezt a néhány megjegyzést. Néhány nagyon örvendetes eseményről számolhatok be. Ezek között kiemelkedő je lentőségűnek tartom azt a törvényt, amelyet a parlament a napokban fogadott el a koncessziós szerződések közérdekű adattartalmának a meghatározásával. Nagyon örültem ennek a törvénynek, nemcsak azért, mert ez a Igazságügyi Minisztériumnak tett ajánlásom tö rténetére is pontot tesz, hanem főleg azért, mert egy igen komoly korrupciós nyomást csökkent az a törvény, amelyik nem hagyja sötétben a koncessziós szerződésnek azt a részét, amely közérdekű adatnak minősítendő, tehát a törvény tartalmával - és nem csak a tényével - messzemenően egyetértek. Ugyancsak örvendetes, bár nem vita nélküli eredménye a múlt évnek a statisztikai törvény módosításával kapcsolatos vita, illetőleg az ehhez kapcsolódó igen fontos esemény, a 2001. évi népszámlálással kapcsolatos adatvé delmi problémák rendezése. Ami a statisztikai törvény körüli vitát illeti, meglehetősen éles vita folyt - hogy mondjam, az élességet nem a barátságtalanság értelmében használnám, hanem az álláspontok különbözőségét tekintve - az adatvédelmi biztos és a Sta tisztikai Hivatal, illetőleg az Igazságügyi Minisztérium között. Azonban nagy örömömre ez a vita úgy jutott nyugvópontra, hogy azt hiszem, ezzel a megoldással az információs szabadságjogok nyertek. Az első változat szerint a Statisztikai Hivatal korlátozás nélkül vehetett volna át személyes adatokat bármely nyilvántartásba statisztikai célra ugyan, azonban az adatvédelem néhány alapelve ezt a megoldást nem tette volna lehetővé, és végül
