Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
2886 Tehát, tisztelt képviselőtársaim, mindenféleképpen javasolnám, hogy vizsgálja felü l a bizottság, a minisztérium, és természetesen mi is vizsgáljuk felül, hogyan lehetne a biztosítóegyesületi formát segíteni, működtetni, hogy kiteljesüljön és ne fogjuk őket vissza, mert akkor eljutunk oda, mint amit '52ben megtett az akkori állam, csak most nem államosítunk, hanem ellehetetlenítjük az egyesületi működést. Egy érdekes felvetés: az előbb említett, viszonylag alacsonyabb díjtétel és a viszontbiztosítás adta díjtételcsökkentési lehetőségnek óriási lehetőségei és határai vannak, amit még iga zából ki se használtunk. Egy ilyen példát hadd mondjak: az önkormányzati vagyonok biztosítása. Most fekszik az asztalon az állami vagyon biztosítása. Én nem arra biztatom az illetékeseket, hogy ezt ne profitbiztosítók útján, hanem egyesületi úton próbáljuk megoldani, de elgondolkodtató lenne, hogy egy ilyen formában 1520, esetenként 30 százalékos díjtétellel kevesebbet kellene fizetni az adózó polgároknak ezeknek az épületeknek az biztosításáért, legyen ez önkormányzati, vagy legyen ez állami. Tehát, tiszt elt Ház, ezzel zárnám mondanivalómat: ne feledjük el, se az előterjesztő, se mi a biztosítóegyesületeket, és legalább európai szintre próbáljuk meg őket felhozni, és próbáljunk meg olyan módosító indítványokat beadni, ami lehetővé is teszi ezt, és nem tesz i tönkre ezt a néhány működő egyesületet, ezt a most kibontakozó egyesületi formát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Csatári József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. CSATÁRI JÓZSEF (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Két módosító indítványt adtam be a biztosítási törvény kapcsán, amelyek egyikének lényegét nagyon röviden elmondanám. A szakosított biztosítási formát a kényszer hozta létre, ugyani s már 1992ben is lehetetlen állapotban volt a mezőgazdaság, mint most, nem nagyon bírják el a költségeink, hogy még magas biztosítási díjakat is be tudjunk kalkulálni, így ez a szakosított forma ez idáig bevált és hatékonyan is működik. El kell mondani, h ogy közel 30 szervezet működik sikeresen, és közel 30 százalékkal olcsóbban köti a biztosítást, mint a nagy monopolbiztosítók. El kell mondani, hogy tisztességes nyereségvisszaosztási arányok vannak, és amint képviselőtársaim is említették, nincsenek reko rdbevételek és milliárdok. El kell mondani, hogy a tavalyi évben rendkívül irritált egy dolog, amikor egy monopolhelyzetben lévő nagy biztosítótársaság bejelentette, hogy 1,5 milliárd nyereséggel dolgozik, éppen ezért kétszer 15 millió forint értékben vásá rol szivattyút az árvíz sújtotta területekre, és ezt a két szivattyút majd kölcsönadja. Ez, kérem, irritáló, és azt hiszem, messzemenően tisztességtelen! Ha a továbbiakban is teret adunk a nagy biztosítóknak, hogy halápoljanak úgy, mint ahogy az energiasze ktor vonatkozásában zabolátlanul mennek az energiaárak felfelé, nem tudom, hogy a mezőgazdaságban tudunke egyáltalán létezni. Éppen ezért továbbra is azt tudom mondani, hogy az uniós csatlakozásig, tehát kiemelten az uniós csatlakozásig maradjon fenn a sz akosított biztosítási forma és a lehetőség, majd utána gomboljuk újra a kabátot; ha azt a lehetőséget majd el tudjuk viselni, akkor működjön az új formában, de engedtessék meg a szegényebb rétegnek is, hogy biztosíthasson, ugyanis a mezőgazdaság az egyik l egkitettebb ágazat, ahol a legnagyobb a kockázat és a legnagyobb a kiszolgáltatottság. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) :
