Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
2859 Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy a megoldáskereséshez nem kényszerhelyzetek teremtésére, nem ütésekre és visszaütésekre van szükség, hanem felülemelkedni tudásra, nagyvonalúságra és kompromisszumkészségre. De persze előtte még arra is, hogy egyáltalán mindenki megértse azt , hogy miről is beszél. Radikálisnak pedig nem a lélek húrjain játszva, hanem a munkában kellene lennünk, mert a megoldás a lényeg, nem a címke. A külhoni magyarságot nem a mi perpatvaraink hangereje és a magyarországi pártvélemények rájuk zúduló özöne érd ekli, hanem az, ami ebből végre kijön. Nem az érdekli a határon túli magyarokat, hogy a megoldást mi itt különleges jogállásnak vagy státustörvénynek, angol mintájú külhoni állampolgárságnak vagy bármi másnak nevezzük el. Az érdekli őket, hogy ne csak Magy arország, de az egész magyar nemzet lehessen részévé az integrációnak; mert ha nem, ők kívül maradnak, és nemcsak az Unióból, de Európából is, végleg. És akkor leszünk aztán csak igazán önmagunkkal határosak, amúgy schengenileg. A jövőnkről van szó tehát, tisztelt Országgyűlés, arról a túl sokat emlegetett magyar jövőről. Ez pedig nemcsak egy jól hangzó külpolitikai prioritás és nem a nemzeti aggodalmak fölös fényűzése, hanem elemi érdeke az egész hazai, sajnos nem mindig túl szolidáris magyar társadalomnak is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében megadom a szót Németh Zsolt külügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! NÉ METH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ezekben a napokban valóban egy kicsit sűrűbbé vált az idő a magyar nemzetpolitika vonatkozásában, hiszen - ahogy képviselő úr is említette - a hét végé n került megrendezésére a Magyarország 2000 konferencia, amely kétéves szünet után hívta össze a nagyvilágból azokat a személyiségeket, akik valamilyen komolyabb közéleti befolyással rendelkeznek. Ez alkalommal a szervezés során fontosnak tartottuk azt is, hogy minél inkább megjelenhessenek a Kárpátmedencei magyarság képviselői, így például az összes határon túli magyar parlamenti képviselő. (9.20) E tanácskozás nyomában következett a Magyarok Világszövetségének szervezésében az V. Világkongresszus, amely egyébként ezekben a napokban is folytatja munkálatait, és tegnap megkezdődött a magyar tudósok világtalálkozója is, amely egy szintén nagyon jelentős, az egész nemzetet érintő esemény. Hadd húzzam alá, hogy a Magyarország 2000 konferencián egy igen fontos elhatározás is megszületett. A résztvevők a nyugati magyarság kérésére elhatározták, hogy létrehozunk egy magyarszórványtanácsot, amely elsősorban a nyugati szórványok véleményének becsatornázását lesz hivatott szolgálni a magyar államigazgatás munkájában ; ez az amerikai magyarok felvetésére fogalmazódott meg. Úgy érzik, hogy még mindig van bennük energia ahhoz, hogy segítsék Magyarország nemzetközi célkitűzéseinek elősegítését, és szeretnének ehhez egy intézményes formát találni. Ennek alapján született m eg a magyarszórványtanács létrehozására irányuló politikai akarat. Az elkövetkezendő hetekben különféle szinteken egyeztetéseket fogunk kezdeményezni ebben a kérdésben, így értelemszerűen a parlamenti ellenzékkel is, hiszen nem megalapozottak azok a vélem ények, hogy a Magyarország 2000 tanácskozáson bármifajta pártpolitikai jelleg dominált volna. Sőt ellenkezőleg, a Magyarország 2000 tanácskozáson egy felülemelkedett hangvétel volt a meghatározó; a szekcióüléseken és a plenáris üléseken is részt vettek ell enzéki politikusok, közülük többen fel is szólaltak a szekcióüléseken; mint ahogy ugyanez a szellemiség hatotta át a magyar miniszterelnök felszólalását a Magyarok Világszövetségének V. kongresszusán is, ahol is a minap tévesen hangzott el az a megállapítá s, hogy a polgári kormány értékrendjét kérte volna számon az új
