Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP):
2792 kíván hozzászólni. Kérdezem, hogy a 215. terjedő pontokhoz ki kíván hozzászólni. (Nincs ilyen jelzés.) Senki, így a vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a második vitaszakaszt, az ajánlás 1680. pontjai szerint. (Jelzésre:) Bocsánat, Bazsa képviselő úr melyikhez jelentkezett, a másodikhoz? (Dr. Bazsa György: Az elsőhöz.) Tessék, megadom a szót. Nyilván a technika ördöge működött. Tessék! DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP) : (A mikrofonja nem szól.). Köszönöm a szót, elnök úr . Valóban a technikával volt gond. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tessék a mikrofont bekapcsolni, úgy jobban lehet hallani! (Megtörténik.) DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP) : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A felsőoktatási törvé ny módosításának általános vitájában már szóltunk arról, hogy egyetértünk azzal az alapkoncepcióval, hogy a felsőoktatás minőségét a törvény bizonyos pontjainak módosításával egyrészt határozottabban kell és érdemes biztosítani, másrészt növelni is szükség es. Ennek a gondolatnak a jegyében született meg a módosításnak nemcsak a bizottsági és a parlamenti körökben talán legnagyobb vitát kiváltó része, az egyetemi tanári kinevezésekkel kapcsolatban, hanem az egész felsőoktatás körében, a sajtóban, a közvélemé nyben is visszhangra találó módosító javaslat. Magam is azt gondolom, szükség van arra, hogy a felsőoktatás minőségét meghatározó módon biztosító egyetemi tanári színvonal egyértelműen magas legyen, a magyar felsőoktatás hagyományainak megfelelően nemzetkö zi mércével mérhető legyen, és ebben a tekintetben ne intézményi vagy azon belüli partikuláris érdekek legyenek meghatározóak. Amikor tehát az előterjesztett törvénymódosítási javaslat azt mondja, hogy egy országosan is egységesnek tekinthető és nyilvánval óan olyannak is ígérkező magyar akkreditációs bizottsági vélemény szükségszerű és kötelező kikéréséhez köti az egyetemi tanári kinevezést, annak a folyamatában meg kell jelenjen a Magyar Akkreditációs Bizottság véleménye, azé a testületé, amely az elmúlt h ét év során bebizonyította, hogy nemzetközi mércével kíván mérni, minősíteni, minőséget biztosítani Magyarországon, akkor ezt a gondolatot támogattuk és támogatjuk is. A gond megítélésünk szerint abban jelentkezik, hogy amíg ez a javaslat a MAB, tehát egy szakmailag kompetens és a felsőoktatás saját autonómiájából összeadott szakmai grémium részéről fogalmazódik meg, addig ez rendben van. Abban van a gond, ha a mindenkori miniszter ennek alapján olyan lehetőséget kap, amely az intézményi tanács döntése után azt a lehetőséget hordozza magában, hogy egyetemi tanári kinevezési javaslatokat továbbterjeszt, illetve meggondolásra visszaküld az intézményi tanácsnak. (18.30) Ez tehát egyrészt egy olyan fázis, ami az egyetemi, főiskolai autonómiával logikailag nincse n összhangban. Másrészt rendezetlen ez a kérdés, mert mi történik akkor, ha a miniszter megfontolásra visszaküldi az intézményi tanácsnak? Akkor újból elindulhat egy ilyen folyamat, akár a pályázat meghirdetésétől, akár csak az intézményi tanács újratárgya lásától kezdve, és újból megkapja a miniszter, újból visszaküldi megfontolásra. Szóval, ez egy olyan, kiutat nem tartalmazó megoldási javaslat, ami ennek következtében nem megoldás. Azt kellene világosan megmondania az előterjesztőnek, hogy a MAB egyetérté se szükséges az egyetemi tanári kinevezéshez. Ebben az esetben enélkül az intézményi tanácsok nem terjeszthetnek föl, vagy pedig az intézményi tanács - és ez a mi javaslatunk a 8., 10. pontokban - legyen köteles kikérni a MAB véleményét, ennek birtokában m érlegeljen, és ennek alapján terjeszthessen fel anélkül, hogy a miniszternek külön jogkört kellene adni.
