Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP):
2793 Meggyőződésem, hogy az intézmények nagyon komolyan fogják venni ezt a MABvéleményt, hiszen a MABnak olyan tekintélye van a magyar felsőoktatásban, am it nem szokás az utóbbi években negligálni. Most is erre lehet ebben a kérdésben számítani, és ha nem ez következne be - amit nem gondolok, még egyszer mondom , akkor nagy valószínűséggel a MAB kezében ott volna az a lehetőség, hogy egyegy olyan intézmén ynek, amelyik többször is negligálta a MAB megalapozott, szakmailag kompetens véleményét, azt mondhassa a legközelebbi akkreditáció, minőségellenőrzés, hitelesítés során, hogy hölgyeim, uraim, önök ebben az intézményben, az országos átlagtól eltérően, olya n alacsony követelményszintet alkalmaznak, amelynek alapján - másokkal együtt föltehetően - nem látjuk indokoltnak az intézmény akkreditálhatóságát. Ezt mindenki tudja, ez mindenki számára világos a magyar felsőoktatásban, és ennek nyilvánvalóan megvolnána k, meglennének a következményei. Tehát ezért javasoljuk azt, hogy egy ilyen világos képlet alapján lehessen a továbbiakban minőségileg garantált egyetemi tanári előterjesztéseket az intézményi autonómia keretében megtenni. A módosító javaslataink más tekin tetben egy kicsit komplexebben közelítik meg ezt a kérdéskört. Úgy látjuk, az a keveredése a dolgoknak, hogy főiskolai tanácsok habilitált pályázókat egyetemi tanárrá kinevezni főiskolán is javasolhatnak, a dolgok logikai rendjének összekeverését jelenti. Az egyetemi tanár, miként az egyetemi tanársegéd, az egyetemi adjunktus, az egyetemi docens, egy egyetemi tevékenységhez kötött beosztási kör. Azt a feladatkört jelenti, amit az egyetemen az illetőnek oktatásban, kutatásban el kell látnia. Ezeket a feladat okat főiskolán nem lehet ellátni. A főiskolán nincsen doktori képzés, a főiskolán nincsenek egyetemi előadások, a főiskolán nem kell egyetemi tankönyvet írni, a főiskolán azt kell tenni, ami a főiskola világos és tisztességes, társadalmilag nagyra becsült és értékes feladata, tevékenysége, és nem ilyeténképpen összekeverni a dolgokat. Akkor lehetne ugyanis főiskolán egyetemi docenst is kinevezni, meg egyetemi adjunktust is, meg egyetemi tanársegédet is - mert ez a logika világosan így mehet tovább, de ez a logika nem jó logika. S akkor a középiskolában is lehetne, mondjuk, tudományos fokozattal bíró középiskolai tanárokat főiskolai tanárnak nevezni, hiszen a főiskolai tanár kritériumait... - tudományos fokozata legyen és bizonyos egyéb színvonalas tevékenysé geket folytasson, ezt középiskolában is el lehetne egészen normálisan végezni. Úgyhogy egyértelműen azt gondoljuk, hogy ezt a helyzetet rendbe kell tenni. Hogy azonban a főiskolai tanároknak az a része, akik egy egyetemi habilitációs folyamaton is átmentek és megfeleltek a követelményeknek, megfelelő társadalmi elismerésben részesüljön, azt javasoltam, hogy a törvény deklarálja a professzori cím használatának lehetőségét. Most az a furcsa helyzet van a magyar jogrendszerben, hogy két kategória viselheti jog szerint a professzori címet, az emeritus professzor - aki már nem professzor, hiszen nyugdíjba ment - és a kutatóintézetek legmagasabb beosztású kutatórétege, a tudományos segédmunkatárs, munkatárs, főmunkatárs és tanácsadó után kutatóprofesszorként besor olt, tényleg általában akadémikusi kör. Csak éppen az egyetemi tanárok számára, akik valóban a szó klasszikus és mai értelmében professzorok, nem adja meg a magyar jogrend ennek a címnek a használatát. Úgy gondolom, hogy az volna helyénvaló, ha a törvény i s deklarálná, hogy az egyetemi tanárok, akik szükségszerűen habilitáltak és a habilitált főiskolai tanárok - itt utalok vissza arra, amit az előbb mondtam - törvény szerint használhatnák a professzori címet, ezt a társadalmilag még mind mostanáig is magasr a értékelt rangot, elismerést, szakmai tisztességet jelentő címet. Ezt a javaslatot egyébként az oktatási bizottság támogatta, és nagyon örülnénk, ha az előterjesztő is egyetértene ezzel, mert akkor a dolgok legalábbis egy tekintetben lassan a helyére kerü lnének. Ezért tehát reméljük, hogy ez a javaslat végül is a kormány részéről is elfogadásra találhat. Ebben a körben hadd tegyek még egy utalást! Képviselőtársaim előterjesztették azt, hogy az egyházi intézményekben a fenntartó javaslatára legyen kinevezhe tő egyetemi tanár. Ez az intézményi autonómiát csorbító megfogalmazás. Függetlenül attól, hogy egy intézmény állami vagy nem állami, egyházi vagy magán, az a tisztességes akadémiai autonómia rendje, ha az intézményi tanács tesz erre
