Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - Az állam tulajdonában és a pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2788 Ez az alapelv tehát végigfut valamennyi ér demi módosító javaslatunkon, ahogy már jeleztem. Amikor pedig az önkormányzati és az állami tulajdonban lévő ingatlanok együttes rendezését kívánjuk, akkor azonos szintre hoztuk a jogi feltételeket a 4., illetőleg az 5. számú módosító indítványban, miként erre a Répássy Róbert képviselőtársammal folytatott rövid polémiában már utaltam. A 4. számú módosító indítvány ugyanis nemcsak azt mondja ki, hogy a törvény hatálya alá tartoznak az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok is, hanem a névleges bérletet e gyben használati jognak kívánja a jövőre nézve tekinteni, s ha ilyen használati jogot elvonnak akár például a Fidesztől is, a fiatal demokraták számára ugyanarra az alkotmánybírósági döntés alapján garantált kártalanításra van lehetőség, amire a szocialist ák számára is. És ha a fiatal demokraták, akárcsak a szocialisták, azt kívánnák, hogy meghatározott társadalmi, szociális célokra fordítják ezt az összeget, ezt nagyon nagy mértékben tudnánk támogatni, és ebben az esetben feltehetően a Fideszről kialakuló kép is valamelyest még a mi köreinkben is javulna, ami most - legalábbis a baloldali szavazótáborban - nem igazán előnyös. Ami a további módosító indítványokat illeti, ezek az alapelv gyakorlati kivitelezését szolgálják, de egy másik elvvel, mé gpedig a gyors, hatékony megoldás a célunk. Répássy Róbert képviselőtársam, de mások is azt hangoztatták, hogy időhúzásra törekszünk. Nos, nem törekszünk időhúzásra, hanem két koncepcióban gondolkodunk: vagy folytassunk hatpárti tárgyalásokat, miként erre Kiss Péter képviselőtársam több alkalommal utalt, vagy pedig, ha elfogadjuk ezeket a módosító indítványokat, akkor ennek alapján a kiegyenlítés értelmében gyorsan, hatékonyan bonyolítsuk le az ingatlanok rendezését. Ezt a célt szolgálják elsősorban a 8. sz ámú módosító indítványunkban foglaltak, amelyek nemcsak azt mondják ki, hogy a KVI mellett az illetékes helyi önkormányzat részére is szükséges jegyzékeket készíteni, hanem azt is kimondják, hogy a KVI, illetőleg a helyi önkormányzatok a pártok számára ren delkezésre álló határidő lejártát követő nyolc napon belül - rendkívül gyorsan - megküldjék ezeket a jegyzékeket az Állami Számvevőszéknek, és a jegyzékekben lévő adatokat végül is az Állami Számvevőszék összesítse. Azért a Számvevőszék, hogy lehetőség nyí ljon arra, hogy az első közelítésben különnemű ingatlanokat valahol legmagasabb szinten összesítsék, lehetőség nyíljon arra, hogy a különbségeket közös nevezőre hozzák; és azért az Állami Számvevőszék alkalmas erre, mert a pártok működéséről és gazdálkodás áról szóló törvény felhatalmazása alapján ennek a szervnek feladata az, hogy a pártok gazdálkodását ellenőrizze. Ebben az esetben ennek a pártok ellenőrzését végző szervnek lenne az a feladata, hogy állandóan figyelemmel kísérje azt, hogy nehogy valamely p árt az ingyenes használat terén túllépje a számára törvényben garantált kvótát. Ennek a feladatnak az ellátását a Számvevőszék akkor tudja ellátni, ha összesíti a használati jogokat, megállapítja a hiányokat és a többleteket, most már az önkormányzati tula jdonban lévő ingatlanokat is figyelembe véve, és ezt követően a gazdasági ellenőrző tevékenysége során folyamatosan érvényesítse a módosítás nyomán elfogadott törvényben foglaltakat. Ugyanez a célja tulajdonképpen a 10. számú módosító indítványnak is, mely azt mondja ki, hogy a kijelöléseket végül is az Állami Számvevőszék tegye meg, az egyetértési jogot az Állami Számvevőszék gyakorolja. Ez azért nem okoz problémát, mert a Kincstári Vagyoni Igazgatóság számára garantált egyetértési jog formális, tudniillik nem tagadhatja meg az egyetértést, ha és amennyiben a törvényi feltételek valójában fennállnak. Végezetül a 13. számú módosító indítványunkban feltételezzük azt, hogy nemcsak a KVI és a pártok, hanem - ha kiterjesztően értelmeznénk a törvényjavaslat hatál yát - a helyi önkormányzatok és a pártok között is sor kerülhet jogvitára. Ennek következtében a helyi önkormányzat és a párt közötti jogvita esetén is a polgári eljárás általános szabályait kell alkalmazni. Ha mindezeket a módosító indítványokat együttese n olvassuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem időt akarunk húzni, nem igazságtalanságokat akarunk, hanem az általunk egyébként igazán nem pártfogolt, formális egyenlőséget érvényesíteni; tudniillik eltekintenénk attól - különösen a 7. számú
