Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz):
2711 gyakorlatilag a harcok már befejeződtek, egy megszállt országban voltunk. Abban teljesen egyetértek Ughy Attila képviselőtársammal, hogy valóba n sok barbár cselekedet történt, miközben a szovjet hadsereg átvonult Magyarországon, ennek a barbár cselekedetnek volt egyik csúcspontja Apor Vilmos püspök meggyilkolása. Összességében tehát azt tudom mondani, kompromisszumkész vagyok, tulajdonképpen a ké pviselőtársaimra bízom, hogy a módosító indítványok végszavazásánál majd milyen végső megoldás születik. Felszólalásommal - túlmutatva Apor Vilmos győri püspök mártíromságán - kicsit az egyházüldözés jellegére is szerettem volna rávilágítani. Kevesen tudjá k, kevesen ismerik ugyanis azt a nevezetes dátumot, hogy 1946. június 20a úgy vonul be a magyar történelembe, hogy Budapesten ezen a napon a rendőrség betiltotta az Actio Catholica országos elnöksége által bejelentett útvonalon a hagyományos úrnapi körmen et megtartását. Ez volt az első lépés, amely a vallásszabadság nyílt megsértésére irányult, ezt a dátumot is érdemes megemlíteni a parlamenti vita során. Végezetül azzal zárom felszólalásomat, hogy annak ellenére, hogy az úgynevezett, a régebbi generáció á ltal még "dicsőségesnek" nevezett 133 nap során a magyar társadalom már szembesült a kommunizmussal Magyarországon, gyakorlatilag 1945 után, illetve a konkrét diktatórikus lépéseket, a fordulat évét követően szembesült a magyar társadalom a kommunizmus lén yegével. (13.40) Ennek ellenére egy 1942es idézettel szeretném zárni felszólalásomat, nevezetesen Márai Sándor Röpirat a nemzetnevelés ügyében című munkájából, amit 1942ben rendkívüli éleslátással fogalmazott meg, és az ő nagyságát bizonyítja, hogy a meg fogalmazása mennyire időszerű, ugyanakkor mennyire előre látta a fejleményeket, hogy már '42ben az alábbi felhívást, jajkiáltást vagy felkiáltást tudta tenni. Márai Sándort idézem befejezésképpen: "A bolsevista nevelés félelmes és tagadhatatlan példája ar ra kényszerít, hogy a nevelés kérdését lássuk az elkövetkezendő idő problémakörének gyújtópontjában." Mikor az indítványomat benyújtottam, még nem olvastam ezt az idézetet, de végül is óhatatlanul összecseng saját indítványom Márai Sándor felvetésével. Mag am is azt vallom, hogy azért van szükség egy ilyen emléknapra a középiskolákban, hogy e problémakört körbejárjuk, rávilágítsunk e kérdésre, és a nevelés útján érjük el azt, hogy az új évszázadba átlépve, semmiféle diktatórikus rendszer - akár jobbról, akár balról érkezzen is - ne kaphasson ismét táptalajt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Donáth László képviselő úrnak. DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP) : Normális felszólalásban sze retnék beszélni. ELNÖK (dr. Áder János) : Tehát akkor a kétperces hozzászólástól visszalép. Akkor Varga László képviselő úr kétperces hozzászólásra jelentkezett, és utána következnek majd a hosszabb lélegzetű felszólalások. DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy rendkívül fontos történelmi, emberi szempontból, hogy valóban megemlékezzünk a kommunizmus áldozatairól, és legyen egy nap, amikor a fiatalok valóban meghallják, hogy milyen borzalmon ment át Magyarország, a világ, és hogy valóban mit jelentett ez a borzalmas tömegveszély, amely hazánkban először kezdte meg az úgynevezett - általam nevezett, és az Egyesült Nemzetek közgyűlésén is elmondott - eszmeirtást. A fasizmus is elkezdte, de hála Isten nek, csak rövid ideig, két évig tartott; az is borzalmas volt. Viszont negyven év: minden, ami nemes volt, ami emberi volt, a jóság, a szeretet,
