Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2712 a felebaráti szeretet, az embertársaink megbecsülése, a személyiség megbecsülése, ez mind elveszett, és ennek a helyébe jöttek a mesterséges és, mondjuk úgy, a kommunista ideálok. Két dolgot szeretnék még mondani. Az egyik az, hogy kevesen merték megkérdezni Sztálintól, hogy mit végzett az uralkodása, a rémuralma alatt. Churchill volt az egyetlen ember, aki az élet rajzában leírja, hogy megkérdezte tőle, miért kellett 67 vagy 8 millió embert meggyilkoltatni. Sztálint meglepte a kérdés, de így válaszolt: a rendszer fenntartása végett szükséges volt. Ez volt a rendszer. Nálunk is azért tartom helyesnek a megemlékezést , mert széles körben, bizonyos fokig mindegyikünket érintett. Én nem vitatkoznék a napról, meg kellene egyezni - április 2., február 25. Valóban egy nap legyen, és nem szükséges, hogy ezen bármilyen vita keletkezzék; Kovács Béla éppen olyan nagyja volt... Hála Istennek, élve maradt, még vissza tudott jönni - ha emberi roncsként is - a Szovjetunióból. Ártatlanul szenvedett Apor Vilmos, akinek nagysága, azt hiszem, felbecsülhetetlen, és vitázni sem lehet ezen. Gondoljunk közben arra a 180 vagy 200 ezer emberr e - nem biztos a létszám , akiket elvittek az utcáról, a lakásukból kiskabátban, ingben, és soha nem tértek vissza. Tehát itt egy olyan globális megemlékezésről van szó, ami valóban mindannyiunkat, mindenkit érintett, aki abban az időben élt. Hiszen az ut cán már nem úgy sétáltunk, hogy előre néztünk, hanem oldalra néztünk, hátra néztünk, és egymást segítettük, hogy melyik utcába ne menjen be, nehogy elvigyék. Tehát ez egy olyan borzalom volt, amellyel kapcsolatban szükséges, hogy a fiatalság valóban megtan ulja, hogy az alapjogoknak, az ember megbecsülésének a tanítása és gyakorlása nélkül nincs emberi élet. Ezért én természetesen javasolom, de ugyanúgy szeretném, ha nem lenne vita a nap kérdésében, mert maga a tény a fontos, hogy ez a hazánkat ért borzalmas negyven év, és az ezt megelőző orosz - nem győzelem, mert nem szeretem mondani - megszállás, ami minket ért, és aminek első négy évét jómagam is végigéltem, valóban emlékezetes maradjon. Azzal zárnám, hogy különösen fontos megemlékezni, mert a kommunizmus alapja a szocializmus, és a szocializmus az én értékelésem szerint soha nem létezett - legalábbis marxi értelemben, hogy a termelőeszközöket a társadalom átveszi, mert soha nem vette át; az állam vagy a párt vette át. Hamis eszme, rémuralom, szükséges, ho gy a fiatalságban ez ne csak borzalmat és borzadályt keltsen, hanem hogy ilyen soha, még csak gondolatban se merüljön fel az új generációban. Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Miután viszonylag ke vesen vesznek részt a vitában, arra kérek mindenkit, ha kétperces felszólalási szándékát jelzi, akkor tartsa be az időkeretet, ha pedig ennél hosszabban kíván beszélni, akkor arra is lesz mód, hiszen rendes felszólalásokra is van mód és lehetőség. Most meg adom a szót Horváth János képviselő úrnak. Ez már nem kétperces hozzászólás, hanem ennél nagyobb ívű felszólalásra készül a képviselő úr. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is megköszönöm Horváth Béla képviselő úrnak, tisztelt képviselőtársunknak, hogy elénk hozta ezt a témát. Nem mintha nem lett volna előttünk, együtt élünk ezzel, és amíg élünk, ez velünk lesz. Éppen arról van szó, hogy a következő generációkkal is megosszuk azt, amiről jobb, ha tudnak, hiszen a magyar nemzet léte és további léte éppen azokon az oszlopokon nyugszik, ami a magyar nemzet történelme. Amiről mi most beszélünk, aminek kapcsán törvényhozást kontemplálunk, ez ennek a történelemformálásnak, történelemtudásnak az egyik oszlopa. A kommunista dikt atúrák áldozataira való emlékezés - így alakul e törvény leírása, ami jó, de talán nem optimális, talán nem egészen írja le azt, amiről szó van; leírja egy részét. Azért mondom így, majdnem hangosan gondolkozva, tisztelt Ház, mert a kommunizmus áldozatai e gyének, csoportok, a társadalom részei; ugyanakkor áldozata az egész nemzet. Tehát ha mi úgy formáljuk a
