Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
28 ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Molnár László, a Független Kisgazdapárt részéről. CSIZMÁR GÁBOR (MS ZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt év végén - valóban példás gyorsasággal és példás kivételként - a hat parlamenti párt egyetértett abban, hogy gyorsan kellene megoldást találni a Budapest Sportcsarn ok újjáépítésével kapcsolatos társadalmi felajánlások, adakozási igények, szándékok fogadására. (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Működött a "kétszer ad, ki gyorsan ad" elv, és nagyon gyorsan egyetértettünk, a párt ok szakmai képviselői abban, hogy hirtelen, legjobb eszközként az úgynevezett 1 százalékos törvényben jelenítsük meg a Budapest Sportcsarnok újjáépítési programját, mintegy fogadva azt a természetes társadalmi adakozási szándékot, amely a tűz utáni napokba n megjelent. Bár technikai lehetőség lett volna arra, hogy a parlament december 22ei üléséig a költségvetési törvényben és ahhoz kapcsolódóan megjelenhessenek ezek a törvényhozási lépések, mégis úgy tűnik, nem sikerült ezt megoldani, ezért kerül ismét a t isztelt Ház elé a mostani javaslat. Akkor, decemberben még nem tudtuk, hogy a Budapest Sportcsarnok újjáépítésének milyen pénzigénye van, milyen forrásokra lehet támaszkodni, csak azt tudtuk, hogy valamit tenni kell a Budapest Sportcsarnok érdekében. (15.5 0) Azóta sokkal több információ birtokában vagyunk, és úgy gondolom, az időpont is alkalmas arra, hogy kicsit kevésbé kapkodva végiggondoljuk, valóban a legjobb megoldáse az egyszázalékos törvényben a Budapest Sportcsarnok újjáépítési programjának finans zírozása, nem lehete valamifajta más megoldást találni, és nem terhelni ezt a törvényt ezzel a feladattal. Úgy gondolom, abban nem nagyon alakul ki vita köztünk, hogy fontos az újjáépítés, hogy nagyon fontos a társadalmi támogatottság fogadása, hogy fonto s, hogy ehhez a kormányzat, az Országgyűlés többféle lehetőséget kínáljon, akár úgy is, hogy közérdekű kötelezettségvállalással, akár úgy is, hogy adományokkal az állampolgárok, a sportszeretők, a kultúraszeretők vagy egyáltalán a BShez valamilyen módon k ötődők tudjanak támogatást nyújtani ehhez az újjáépítési programhoz. Azt gondolom, olyan megoldást kell találni, ami nem ugyanezen kultúra, sportszerető állampolgárok vagy szervezetek más forrásainak rovására történik, hanem amely kifejezetten a Budapest Sportcsarnok újjáépítése érdekében történik. Olyan megoldást keressünk tehát, amely nem a címzettektől veszi el a forrást, vagyis például nem a diáksportszervezetektől, vagyis például nem a szabadidősportszervezetektől, ifjúsági, kulturális egyesületektől , akik riválisai lennének egy 23 milliárd forintos beruházásnak, lényegesen kisebb propagandalehetőséggel. Keressünk tehát kíméletesebb, humánusabb, civilebb megoldást, mert ez a törvény valóban - ahogy többen aggályukat fejezték ki - elsősorban a fejlődő, de anyagilag még nem erős magyar civil társadalom erősítését szolgálta és szolgálja majd a jövőben is. Igaza van Gémesi képviselőtársamnak, van még tartalék az egyszázalékos törvényben. Tekintettel arra, hogy durván az évi összeg felét ajánlják fel az áll ampolgárok a civil szervezeteknek, egyházaknak - mert a másik 1 százalék az egyházakat illeti , tehát nagyságrendileg körülbelül 3 milliárd forint marad bent a költségvetésben, ami nem kerül állampolgári felajánlásra. Ha ezt a maradékot hét éven keresztül a Budapest Sportcsarnok megújítására használnánk, akkor ez 21 milliárd forint lenne, és úgy gondolom, nem terhelnénk a civil szerveződéseket. Ez is egy tartaléklehetőség. Vagy tartaléklehetőség, hogy az egyszázalékos törvényben a másik, az egyházi 1 száza lék mellett lehetővé tette az Országgyűlés, hogy aktuális állami feladatokat, állami projekteket finanszírozhassanak az állampolgárok 1 százalékos adójuk felajánlásával.
