Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2676 illetve felhatalmazást nyújt számunkra az Európai Emberi Jogi Egyezmény. Ez egyes kiemelt érdekek tekintetében lehetővé teszi a véleménynyilvánítás korlátozását, törvényben meghatározott módon. (10.50) Röviden ismertetném: a törvényjavaslat 37/B. §ának (1) bekezdésében szabályozzuk ezeket az érdekeket; a nemzetbiztonság, a közbiztonság, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bűnözés megelőzése, az államtitok, a szolgálati titok és egyéb bizalmas adat közlésének megakadályozás a, a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása, valamint a büntetésvégrehajtási intézet rendje és biztonsága azok az érdekek, amelyeknek védelme céljából a nemzetközi egyezménnyel összefüggésben, arra tekintettel is az elítélt sajtó útján tö rténő véleménynyilvánítása korlátozható. E korlátozás mércéje hatályos alkotmányunk szerint az elkerülhetetlenség, a szükségesség és az arányosság. Az előzőekben vázoltak szerint az elítéltek nyilatkozataira vonatkozó új szabályozást a Bvtvr. módosításával lehetett megoldani; olyan módon tehát, hogy az egyezmény szellemét követve nevesítjük a védendő érdekeket, amelyeket az elítéltek nyilatkozatai nem sérthetnek. Meg kellett határozni továbbá a nyilatkozatok megtételének, illetve közzétételének eljárási sza bályait is. Mivel pedig alkotmányos alapjog korlátozásáról van szó, szükséges volt továbbá jogorvoslati lehetőséget biztosítani arra az esetre, ha a nyilatkozat tételéhez vagy közzétételéhez az arra jogosult személyek nem járulnának hozzá. Ennek megfelelőe n a javaslat kétlépcsős jogalkalmazást tesz lehetővé: az első lépcső maga a büntetésvégrehajtás, amely lefolytatja az engedélyezési eljárást, a második lépcső pedig a bírói út, amely biztosítja az esetlegesen jogsértő döntések, határozatok megváltoztatásá t, orvoslását. E körben az előzetesen letartóztatottakra vonatkozó szabályok természetszerűleg különböznek az elítéltekre érvényes előírásoktól. A különbség lényege az, hogy a nyilatkozat megtételéhez, valamint a közzétételhez az ügyész, míg a vádirat beny újtása után a bíróság előzetes hozzájárulása szükséges. Azonban a döntés előtt az ügyésznek vagy a bíróságnak a fogva tartó intézet rendjét és biztonságát érintő kérdésben be kell szereznie a fogva tartásért felelős parancsnok véleményét is. Tisztelt Ház! A nemzetközi gyakorlatot is áttekintve kiemelhető, és ezt maga a strasbourgi bíróság is elismeri, hogy a tagállamok szabadsággal rendelkeznek a megfelelő intézkedések megválasztása során. Az európai esetjog világosan mutatja, hogy a tagállamok kormányainak és hatóságainak a nemzetbiztonság, a közbiztonság avagy a bűnözés megelőzése érdekében a véleménynyilvánítás és az információközlés szabadságát korlátozó intézkedések bevezetésére széles körűek a lehetőségei. Az ezek érdekében tett intézkedések, vagyis a véleményszabadság korlátozása szükségességét az adott tagállam döntheti el. Megállapítható, hogy a bíróság egyre nagyobb autonómiát biztosít a tagállamoknak a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága elé emelhető korlátozásokra. A bíróság szerint, a mennyiben a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja csak az állampolgárok bizonyos csoportjaira vonatkozik, de a megkülönböztetett bánásmódra alapos és objektív indok áll fenn, és a felhasznált eszközök nem aránytalanok a szándékolt céllal, ebben az ese tben nem beszélhetünk tilalmazott hátrányos megkülönböztetésről. A bíróság szerint a személyek különböző csoportjaira a társadalomban betöltött szerepük alapján eltérő szabályok vonatkozhatnak. Ezeket kötelezettségeikkel és felelősségükkel összefüggésben k ell vizsgálni. A fogva tartottakra is kiterjed a véleménynyilvánítás szabadsága, de törvényben kell meghatározni a korlátozásokat. Ott kell megindokolni azt is, hogy miért minősülnek azok szükséges intézkedésnek egy demokratikus társadalomban, különösen a börtönrend védelme vagy az ottani bűnözés megelőzése érdekében. A börtönben lévők helyzetének elkerülhetetlen következménye a sajtó útjáni véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, mert azt szeretném kiemelni már az expozéban is, hogy a törvényjavasla t a véleménynyilvánítás számos lehetősége és formája közül pusztán egyetlenegyet, a sajtó útján történő nyilatkozattételt korlátozza; és azt sem parttalanul, nem zárja ki
