Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2675 Soron következik a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája . Az előterjesztést T/2523. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/2523/12. számon kapták kézhez. Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitká r, a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet módosítására legutoljára az elmúlt évben, az enyhébb végrehajtási szabályo k alkalmazásának tekintetében került sor. Joggal merül fel a kérdés: mi indokolja és mi alapozza meg az újabb módosítás szükségességét? A válasz röviden az, hogy az elítéltek és az előzetesen letartóztatottak sajtónyilatkozatainak rendje sajnos alulszabály ozott. A szabadságvesztésre ítéltek és az előzetesen letartóztatottak véleménynyilvánítási jogára vonatkozó hatályos szabályozást a már említett büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló tvr., valamint a 6/1996. számú IMrendelet tartalmazza. A Bvtv r. vonatkozó szakasza szerint az elítélt a véleményét olyan formában nyilváníthatja, amely nem zavarja a büntetésvégrehajtási intézet rendjét és biztonságát. Az IMrendelet értelmében a fogva tartott jogai gyakorlása során, így a nyilatkozattételi joga gy akorlása során sem sértheti a közérdeket, mások jogait, nem veszélyeztetheti az intézet rendjét és biztonságát. Jelenleg e két rendelkezés alapján dönt a büntetésvégrehajtás országos parancsnoka arról, hogy engedélyezie adott esetben a sajtó részére tört énő nyilatkozattételt. Amennyiben elutasítja a kérelmet, akkor az e döntése elleni panasz elbírálására jelenleg nincs megfelelő jogi fórum. Az említett jogszabályok amúgy nem teljeskörűen és nem kielégítően rendezik a fogva tartottak sajtó útján közlésre s zánt nyilatkozataival kapcsolatos kérdéseket, másrészről nem jelentenek kellő szabályozási szintet sem az egyes jogkorlátozások miniszteri rendeletben történő rögzítésével. Látható, hogy az ügyben különböző érdekek és jog védte elvek ütköznek egymással. Ez t az ütközést kell most többévnyi mulasztást pótolva feloldanunk. Tisztelt Ház! A véleménynyilvánítás szabadságát már maga a sajtótörvény is korlátozza, így az alkotmányos rend, a bűncselekmények elkövetésére való felhívás, a közerkölcsök, valamint mások s zemélyhez fűződő jogainak védelme érdekében. A véleménynyilvánítással kapcsolatban megóvandó érdekeket más jogszabályok is tartalmazzák, így a polgári törvénykönyv személyiségvédelmi rendelkezései, a sajtóhelyreigazítási jog és a büntető törvénykönyv idev ágó tényállásai is. Azonban ezek a korlátozások sem terjednek ki az összes fontos védendő érdekre, azok szankciórendszere pedig csak utólagos eszköz, míg a fogva tartottak esetében a sajtó útján történő véleménynyilvánítás korlátozása egyfajta megelőző fun kciót tölt be. A sajtó részéről egyre nagyobb az igény a közvéleményt is foglalkoztató bűncselekményeket elkövető személyek megszólaltatására. Egyes fogva tartottak maguk is kezdeményezik sajtószereplésüket, különféle, nem mindig méltánylandó megfontolások által vezérelve. A sajtó és a fogva tartottak részéről 1996ban összesen 189 ilyen kérelem volt, 1997ben már 402, 1998ban 650, 1999ben pedig 954, ami több mint ötszöröse az 1996os adatnak. Az emelkedés tehát száz százalék évente. Tisztelt Országgyűlés ! Az állam büntetőhatalma a legmarkánsabban a büntetésvégrehajtásban nyilvánul meg. A büntetés jogi alapját a jogerős bírói határozat tartalmazza. Maga a megbüntetés ténylegesen jogelvonó, jogkorlátozó jellegű, és jellegéből adódóan alkotmányos alapjogot vagy alkotmányosan védett jogot és érdeket érint. A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, azonban összhangban az alkotmánnyal és vállalt nemzetközi kötelezettségeinkkel, mégis határok közé szorítható. Ez zel kapcsolatosan eligazítást,
