Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 3 (138. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár:
2464 Az előző kormányzati ciklusban aláírt megállapodás tavaly lett része jogrendünknek, és ugyancsak 1999ben kormányhatározatok rögzítették a Magyar Köztársaság kormánya és a Magyar Evangélikus Egyház, a Magyar Református Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Budai Szerb Ortodox Egyház és a Baptista Egyház közötti megállapodásokat. E megállapodá sok felsőoktatási vonatkozású fejezetei alapján készítette elő a tárca és nyújtotta be a kormány az Országgyűlésnek a felsőoktatási törvényt módosító javaslatait. A felsőoktatási törvény 9/H. §ának (4) bekezdése tartalmazza, hogy költségvetési támogatásba n csak az állam által elismert egyházi felsőoktatási intézmények részesülhetnek. A törvény rögzíti, hogy a különböző normatív támogatások mellett a kialakult gyakorlatnak megfelelően az egyházi felsőoktatási intézmények a felsőoktatási pályázatokon további támogatásokat nyerhetnek. (12.00) A törvény kimondja a hitéleti és a hittudományi képzésnek a megfelelő, világi szakokkal azonos finanszírozási csoportba történő besorolását. Az egyházi fenntartású felsőoktatási intézmények fenntartási, azaz központi felú jítási és fejlesztési, azaz beruházási támogatásban is részesülnek. E feladatok támogatásának költségvetési forrása jelenleg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fejezetében van. A beterjesztett módosító javaslat az 1991. évi XXXII. törvény alapjá n kárpótlásban részesülő egyházak által létesített felsőoktatási intézmények esetében a fenntartási, azaz központi felújítási, valamint a fejlesztési, beruházási feladatok költségvetési támogatásának kötelezettségével kibővíti a jelenlegi finanszírozást. A feladatok finanszírozása az állami felsőoktatásban is elkülönített forrásból, cél, illetve feladattámogatási rendben történik. A finanszírozással szorosan összefügg az egyházi felsőoktatási intézményekben az államilag finanszírozott hallgatói helyek elos ztásának rendje. Az általános felsőoktatási gyakorlatban a finanszírozási megállapodásokat a felsőoktatási intézmények vezetőivel köti meg a minisztérium. Ez a megállapodás rögzíti a létszámokat. Az egyházi felsőoktatási intézmények fenntartóinak jogos igé nye, hogy az intézményekkel kötött megállapodásokat megelőzze a fenntartó egyházakkal történő egyeztetés az államilag finanszírozott létszámokról, amelyek tartalmazzák a határon túl élő és a hitéleti képzésre fölvett hallgatókat is. A felsőoktatási törvény 74/A. §a szól a nem állami felsőoktatási intézmények fenntartóinak felelősségéről is. Az előterjesztett módosító javaslat megfogalmazza, hogy az oktatási miniszter törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a nem állami felsőoktatási intézmények eseté ben az esetleges jogsértő állapot feltárása és annak megszüntetése során a fenntartót is bevonja az eljárásba. A társadalom a felsőoktatástól, a felsőoktatási intézményekben folyó képzéstől és kutatástól minőséget vár el. A felsőoktatás gyakorlatában részb en kialakultak azok az eljárások, amelyek a minőséget garantálják. A javasolt törvénymódosítás a Magyar Akkreditációs Bizottság tapasztalatai alapján - az európai kihívásokra válaszolva - a felsőoktatás területén a minőségpolitika kialakítását a miniszter feladatává teszi. A felsőoktatási intézmények szervezeti és működési szabályzataikban határozzák meg saját minőségbiztosítási rendszerüket. A Magyar Akkreditációs Bizottságot a felsőoktatási törvény a felsőoktatás minősége felett őrködő intézményként határ ozza meg. Ezért a minőségbiztosítás rendszerének új feladatait, a bizottság néhány szervezeti, eljárási és hatásköri kérdésének módosítását is szükségessé teszi. Az új szemléletű rendszerbe illeszkednek az egyetemi és főiskolai tanárok kinevezési rendjében javasolt változások, amelyek a köztársasági elnök és a miniszterelnök által kinevezendő egyetemi és főiskolai tanárok kinevezésének feltételeit pontosítják és egyértelműsítik. Az 1990es évek elejétől a tudományos minősítés rendszerének változásával egyid ejűleg megnőtt a tanári kinevezésekben az intézményi tanácsok felelőssége. Itt ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe, hogy 1995ben a kinevezett egyetemi tanároknak csak - vagy mindössze - 45 százaléka rendelkezett akadémiai doktori címmel, és ez az arány 1999re 30 százalékra esett vissza.
