Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 3 (138. szám) - Václav Klaus, a cseh képviselőház elnöke és kísérete köszöntése - A számvitelről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2458 hogy sok társaság, különösen a kisvállalkozások jelentős része szakmailag még felkészületlen a kettős könyvvitelre való átállásra. Ezzel szemben az Európai Unióban ez a könyvvezetési mód nem ismert. A különböző ellenőrzések, vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyszeres könyvelést végző szervezetek jelentős részénél nem vagy csak részlegesen készültek el azok a kimutatások, amelyek segíthették volna a gazdálkodásukat, és a való di vagyoni helyzetük megállapítása nem elsősorban az adóelkerülés szándéka miatt, sokkal inkább szakmai hiányosságok következtében maradt el. Az ellenőrzések által érzékelt hiányosságok miatt a törvényhozás évről évre próbálta átláthatóbbá tenni ezen válla lkozásokat. Napjainkra az egyszeres és a kettős könyvvezetést alkalmazó vállalkozások adatszolgáltatási kötelezettsége közötti különbségek már nem számottevők. Ezek a változások napjainkra már áttekinthetetlenné tették az egyszeres könyvvitelt végző vállal kozások kimutatásait, ezért a kettős könyvvitelre való áttérés indokoltnak tűnik. Ugyanakkor azonban számolni kell azzal, hogy a kisvállalkozások költségei növekedni fognak a kettős könyvelésre való áttéréssel, ezért megfontolandó, hogy a kormány nyújtson segítséget az átállás minél zökkenőmentesebb megoldására, mind szakmai, mind anyagi vonatkozásban. Igen jelentős a javaslatban szereplő devizaárfolyamok elszámolásának egyszerűsítése. A külföldi követelések és kötelezettségek, valamint a belföldi, de deviz aalapú elszámolások során a továbbiakban nem a számlavezető pénzintézet devizaárfolyamát köteles alkalmazni a gazdálkodó, hanem választási lehetősége van a számlavezető pénzintézet aktuális átlagárfolyama és a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyama között szokásos módon. Örvendetes, hogy ebben a lépésben a gyakorlati alkalmazók meggyőzték a törvényalkotókat, hogy a két rendszer között végül minimális az eltérés, azaz nem sérül a mérlegvalódiság elve. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy makrogazdasági szinte n hasznosabbnak tűnik az MNBárfolyamhoz kötni az értékelést, amely egységesíti az egyes vállalkozások elszámolását; egy követelés, kötelezettség másmás összeget mutathat, ha a számlavezető bankok nem azonosak. Mindenképpen értékelendő pozitívuma a javasl atnak a céltartalékképzés módosítása. Ez különösen szembetűnő a kétes vevőkövetelések minősítésénél, amihez is a korábbi céltartalékképzés helyett a javaslat szerint a továbbiakban értékvesztést lehet elszámolni, hasonlóan a vásárolt készletekhez, ami az e redmény levezetését módosítja ugyan, de magát a vállalkozás mérleg szerinti eredményét nem. Ezzel szemben a mérlegfőösszeget, amely meghatározza a vállalkozás teljes eszközértékét, már lényegesen változtatja. A vevői kintlévőségeken keresztül a teljes eszk özérték reálisabb képet mutat. Másfelől a céltartalékképzés alapjai is bővülnek, a jövőben például a környezeti károkozás lehetősége okán is kell céltartalékot képezni. A javaslat az európai uniós konformitáson túl szakmailag is megalapozottnak tűnik. Növe kszik az értékcsökkenés költségként azonnal elszámolható összege, a korábbi 30 ezer forintról 50 ezer forintra. Itt viszont úgy érezzük, hogy az eltelt inflációs időszakot nem vette figyelembe kellő mértékben az előterjesztő, szakmailag nagyobb léptékű eme lés is szükségszerű lehetett volna. Az ingatlanokhoz kapcsolódó hozzájárulások elszámolása tekintetében végre egyértelműen rögzítésre került, hogy a vállalkozás eszközei közül mely elemek között kerüljenek kimutatásra. Jogosnak és ésszerűnek tartjuk, hogy ezekkel a költségekkel az ingatlan értékét növeljük, minthogy ezek odatartozó tételek. Feltétlenül üdvözlendő, hogy az egyszerűsített éves beszámoló tekintetében további egyszerűsödések lépnek életbe. Hasznosnak tűnő felvetése a javaslatnak, hogy nyilvánta rtásba kívánjuk venni a szakmában dolgozókat, egyúttal szakmai képzettségi minimumfeltételekhez köti a számviteli szolgáltatásokban való működést. Talán ebben az esetben sikerül egy úgynevezett kontár munkakört leszűkíteni, és valóban a szakmai képzettségg el rendelkezők foglalhatják el ezt a pályát. Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentősebb hátrányok, amelyek miatt a törvény továbbra sem nyújt megoldást, illetve rosszabb megoldást kínál az előző törvényhez képest, a következők: a törvény
