Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (136. szám) - Himnusz - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz):
2248 ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Kedves meghívott Vendégei nk! Köszöntöm önöket a szabadon választott Országgyűlés megalakulásának 10. évfordulóján . Külön tisztelettel köszöntöm Göncz Árpád köztársasági elnök urat (Taps az SZDSZ, az MSZP, az FKGP, a Fidesz és az MDF soraiban.) , Orbán Viktor miniszterelnök urat (Ál talános taps. - Orbán Viktor felállva köszöni meg a tapsot.) és a kormány tagjait. (Taps.) Tegnap az Operaházban az elmúlt tíz év valamennyi szabadon választott képviselőjével és kormányainak tagjaival együtt ünnepelhettünk. Ma az országgyűlési képviselőcs oportok szónokai emlékeznek meg az Országgyűlés tíz évvel ezelőtti alakuló üléséről. Himnusz ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Felkérem a jelenlévőket, hogy szíveskedjenek felállva meghallgatni a Himnuszt a Ma gyar Rádió Gyermekkórusának előadásában. (A Magyar Rádió Gyermekkórusa és a jelenlévők felállva éneklik el a Himnuszt.) A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselőcsoportok szónokai következnek. Elsőként megadom a szót Kövér László úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. (Dr. Kövér László a szónoki emelvényre lép. - Taps a kormánypártok padsoraiban.) DR. KÖVÉR LÁSZ LÓ (Fidesz) : "Drága Irén! / Először is közlöm Veled, hogy néhány éve / váratlanul, ámde mégis véget ért egy korszak. / Lábjegyzet lesz, egy csillaggal megjelölt szó jövőbeli történelemkönyvben,/ s a lapon alul néhány szó, mely sebten elintézi: / hernyók, n yüvek, hernyók, nyüvek, / álcák, molyok, álcák, molyok, nagy giliszták élősködtek az örök erőkön, / míg szőnyeg alá besöpörve éltünk mindahányan. Túléltük hát! Bár igénybe vett..." Cseh Tamás énekli e sorokat, Bereményi Géza sorait egy korszakról, mely ves zélyesen távolodik - legalább is látszólag. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves meghívott Vendégek! Bizonyára többen vannak önök között, akik az első szabadon választott Országgyűlés tagjai közül 1990. május 2án, az alakuló ülés pillanataiban ugy anazt érezték, mint én: a megrendültséget, miközben küszködtünk a könnyeinkkel; a tanácstalanságot, miközben kerestük a kapaszkodókat, melyek bizonyossá teszik, hogy a valóság az, ami körülöttünk zajlik, nem csak valami álom; az euforikus örömöt, melyet al ig tudtunk magunkban megfegyelmezni - s a diadalt. A gonosz birodalmának itthoni helytartója ott feküdt a lábunknál, kiterítve. 1990. május 2a a győzelem napja, a megszabadulásé. (10.10) Vajon hittünke benne, hogy eljön? Bizonyára, hiszen másképpen el se m jöhetett volna. Hittünk benne, tudtuk hogy így lesz. Azt nem reméltük, hogy megéljük. Néhány évvel, néhány hónappal korábban még mi sem reméltük, akik akkor, valahol a 20. és 30. éveink között, telve voltunk elszánt, cselekvőképes pesszimizmussal, akik a kkor már túl voltak 1956, 1968 leckéin, s akik közül többen egy katonai teherautó platóján vacogták át az 1981. december 13ára virradó éjjelt, mely teherautó ezúttal, szerencsére, mégsem vitt senkit - testvéri segítségnyújtás céljából - Lengyelországba.