Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. DÁN JÁNOS (FKGP):
2224 DR. DÁN JÁNOS (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy az el őttem szólók és maga a határozati javaslat előterjesztője, Horváth Béla képviselőtársam is nagyon sok fontos tényt hozott fel indoklásul, nagyon sok dokumentálható érvet felsorakoztatott - pontosan idézve az idézett dokumentumokat is , úgy érzem, hogy az érvelés további menetébe már nem szabad beleszólni. Miután jómagam egy békésebb természetű ember vagyok, felesleges vitába sem szeretnék keveredni. Harmadrészt pedig tekintettel arra, hogy én a Független Kisgazdapárton belül is a fiatalabb korosztályhoz ta rtozom - ez egy állapot , egy kicsit ebből a szemszögből szeretném megvilágítani e határozati javaslat indoklását. Tekintettel arra, hogy tíz évvel ezelőtt voltak a szabad parlamenti választások, és május 2án lesz tíz éve annak, hogy az első szabadon vál asztott parlament a negyven évi diktatúra után összeült, feltehető a kérdés, hogy a rendszerváltozás minden esetben megtörténte, a rendszerváltás során minden teendőt elvégezteke az előző két ciklusban, illetve idáig ebben a fél ciklusban a képviselőtárs aim. És felteszem a kérdést, hogy ez a határozati javaslat beleillike még a rendszerváltozás, a rendszerváltás folyamatába. Ha végigvisszük a gondolatot, akkor gyakorlatilag egy zsákutcába vezető utópisztikus eszmerendszer tragédiája kö vetkezett be. Ez a tragédia nagyon sok áldozattal járt. Ezt az eszmerendszert - akik '89 előtt jártak középfokú intézménybe, illetve főiskolára, egyetemre - kötelezően meg kellett tanulnunk, egyeseknek magukévá is kellett tenniük, tekintet nélkül arra, hog y most a parlamenti patkó melyik szegmensében foglalnak helyet. Nem is lett volna baj, mint említettem, ha ez az eszmerendszer csak egy utópisztikus eszmerendszer lett volna, és gyakorlatilag nem jár olyan tragédiával, mint amilyennel járt. Ezek az árnyold alak - ahogy Lányi Zsolt képviselőtársam is említette - sajnos a történelemkönyv, a történelem lapjait besötétítik. Jómagam elsősorban a szüleim és a nagyszüleim elmeséléséből, elbeszéléséből tudok a dolgokról, az eseményekről. A nálam fiatalabb korosztály , amelyik '90től tanulja a történelmet, remélhetőleg most már a történelemkönyvekből is megismerheti a megtörténteket. Historia est magistra vitae - mondja a latin, tehát a történelem az élet tanítómestere. Valaha az idősebb korosztálynak, a történelem ok tatásával foglalkozóknak kötelességük volt az, hogy egyrészt egzaktként adják elő a tudományt, másrészt pedig a fiatal korosztályt megismertessék azokkal a megismertetnivalókkal, a történelemnek nemcsak a dicsőséges, a pozitív, hanem a gyászos, a tragikus oldalával is, pontosan azért, hogy ebből tanulhasson a fiatalság, és a jövő életvitelében, a jövő gondolkodásmódjában kialakuljon az, hogy soha többé hasonló ne fordulhasson elő. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Mint e mlítettem, ennek a határozati javaslatnak egyik része a múlt lezárása, a múlt tisztességgel történő lezárása - ez az én személyes véleményem , másrészt pedig egy olyan mementó, egy olyan emlékeztető, amely a mai fiatalság elé, az elkövetkezendő fiatalság elé hosszú időkre felvezeti, lehetővé teszi azt a lehetőséget, hogy megismerhessék, és gondolhassanak arra, hogy ez az eszmerendszer milyen károkat okozott, milyen tragédiákat, és mint említettem, soha többé ne következhessen be. Ugyanakkor felvetődik, hog y globalizálódó világunkban a fiatalságnak egyáltalán a nemzeti öntudata, nemzeti történelme iránti elkötelezettsége mennyire valósul meg. Engedjék meg, hogy csak annyiban térjek el a témától, hogy amikor a nemzeti ünnepeinket ünnepeljük, nagyon sok kistel epülésre, a választókerületemben nagyobb városokba is meg szoktak hívni, el szoktam menni, és sajnálattal tapasztalom azt, hogy ezeken a nemzeti ünnepeinken a tanulóifjúság nincs ott. Néhány október 23ai ünnepségen néhány idősebb korosztályhoz tartozó, ez enkívül pedig a jelen lévő pártok képviselői és per pillanatban a helyi aktív politikát irányító személyek vesznek részt, gyakorlatilag maximum száz fő, és úgy érzem, hogy ezzel a nemzeti ünnepünk, a nemzeti ünnepünk megünneplése nem az igazi. Azt kell mon danom, hogy a nemzeti ünnepeinken igenis szükség volna arra, hogy ezek az ünnepségek, megemlékezések a teljes tanulóifjúság jelenlétében történjenek, kezdve az általános iskolától a középiskoláig és a felsőfokú oktatási intézményekig.
