Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
2222 bizottsági ülésen? Idézem, 33. oldal második bekezdés: "Horváth Béla, szegény, szerencsétlen kisgazda i gazán eljöhetett volna." Nos, én csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatosan említeni, hogy kedves szabad demokrata képviselők, hasonlóképpen kérjük mérni, ha ellenzéki, de ha kormánypárti hozzászólás is van, azt a hasonló mércét kellene alkalmazni Horváth B éla esetében is, aki egyszer nem tudott elmenni egy bizottsági ülésre és nem tudott védekezni az ott elhangzott vádak alól. Azt gondolom, hogy ebben a Házban - különösen ilyen támadásoknál - ezt joggal teszi szóvá. Még egyetlen dolog, szintén csak a rend k edvéért. Úgy emlékszem, a kisebbségi vélemény tolmácsolásakor Donáth László képviselőtársunk megjegyezte, hogy az a legnagyobb problémája, hogy nem lehetett vitatkozni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egy pillanat, elnök úr, befejezem - a javaslat felett a bizottságban, nem hallhatta Horváth Béla érveit, merthogy nem volt ott. Jelezni szeretném a jelenlévőknek, hogy most viszont valószínűleg azért nem fog tudni vitatkozni, mert amikor most elmondta Horváth Béla közel 16 pe rcen keresztül az előterjesztés indokolását, ő nem volt itt. Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre szót kért Mécs Imre képviselő úr, SZDSZ. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Bá nk Attila Frakcióvezető Úr! Tényleg nem akartam beleavatkozni a vitába, a hangnem döbbentett meg, és azért egy picit gondolkozzon el, hogy kihez intézte a szavait. Hadd vegyem sorba: apámat '45ben kirúgták a MÁV kórházi főorvosi állásából, nagybátyámat bö rtönbe vetették, tíz év börtönre ítélték, engem halálra ítéltek, '63ig ültem a börtönben, utána '89 végéig - utolsók utolsója voltam - ötször kirúgtak az állásomból, nyomozást indították ellenem, 17 kötet gyűlt össze a III/IIIasnál. Ha én azt mondom, hog y ez fontos dolog, és jó lett volna ezt konszenzussal létrehozni, nem piszkolni itt egymást, és nem idézgetni a különböző dolgokat, akkor egy picit tessék odafigyelni! Én semmi többet nem akarok mondani, csak ennyit! Ha valakiknek elő lehetett volna ezt te rjeszteni, akkor talán én is közéjük tartozom, és azt mondom, hogy ez a téma az... (Horváth Béla: Kedves Imre, volt tíz éved!) Épp ez ellen a hangnem ellen emelem fel a szavamat, hogy így nem lehet, mert pont megfordul... (Várkonyi András: Hogyan lehet, Mé cs Imre? Hogyan lehet?) Úgy lehet, hogy feldolgozzuk a múltunkat, és felmutatjuk ezeknek az embereknek, akik ellenálltak, akik az életüket adták, azoknak a példáját feladjuk - nem pedig fogadatlan prókátorként előjönni! Az a Donáth Ferenc, akit említettem, hihetetlen nagy munkát végzett a rendszerváltásért - méltatlanul nem beszélnek róla! '89ben felbukkant valaki, nagyszájú hordószónok vagy zugügyvéd, és annak óriási publicitása van - de egy Donáth Ferencnek nincsen! És ha a fia meg meri mondani a vélemén yét a Magyar Országgyűlésben, akkor ilyen hangnemben nem lehet vele beszélni! Ennyit mondtam, nem érdemben szóltam hozzá - a hangnemet kifogásoltam. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Képviselő Úr! Ezt a "fogadatlan prókátor" kifej ezést nem tudom elfogadni, és figyelmeztetésben kell részesítenem. Minden képviselőnek, minden pártnak, frakciónak joga, hogy bármit beterjesszen, bármilyen törvényjavaslatot vagy bármilyen jogszabálymódosítást tegyen. Én ön iránt tiszteletet érzek, azt h iszem, ezt a napirendi utáni felszólalásaikor minden alkalommal el is mondtam, de nem lehet megvonni azt a lehetőséget egyetlenegy frakciótól, egyetlenegy képviselőtől sem, hogy bármelyik témában előterjesszen. És azt azért meg kell jegyeznem, hogy nemcsak önnek, hanem jelen esetben az előterjesztő pártnak is nagyon sok áldozata volt akár az ön, akár az én, akár más családjában.
