Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KARAKAS JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP):
2221 Nagyon sokat köszönhetünk az ő édesapjának, és a rendszerváltásban az ő munkássága is benne van. Úgy gondolom, hogy ezzel a Donáth Lászlóva l kapcsolatban nem engedhető meg ilyen hangnem, amit itt tapasztaltunk. Én magam is katolikus vagyok, de nagyon nagy tisztelettel nézem az evangélikus vagy a többi vallásfelekezet működését és különösen az ő lelkészi tevékenységét. Azt szeretném, ha méltó lenne a hangnem ahhoz a szándékhoz, amelyet célul tűztek ki. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP. KARAKAS JÁNOS (MSZP) : Nem kívántam szó lni ebben a vitában, de ahogy Horváth Béla személyes érintettséggel és személyes dühvel egyes megjegyzésekre és észrevételekre reagál, valahol úgy érzem, nem tetszik nekem és jó néhányunknak ezen az oldalon, még akkor is, ha az elejtett megjegyzéseiből, a háttérből ő úgy érzi - biztosan így is van , hogy őt is nem kevés megpróbáltatás és olyan atrocitás érte, ami miatt ő abszolút jogosultnak érzi magát arra, hogy ezt az előterjesztését megtegye. Mégis szeretném azt mondani jó néhányuknak, uraim, hogy tényl eg olyan ünnepek, megemlékezések, amelyeket állami szinten eldöntöttek, törvényi szinten eldöntöttek, legyen ez november 7e... - ki emlékszik már rá? Senki. Nem emlékezünk április 4ére sem, és itt azért szeretném mondani, hogy amikor Lányi úr április 4é t emlegette, egybemosta a kommunizmust a felszabadulással. Szóval én nem tudom... Apám, nagyapám április 4ét felszabadulásként élte meg, mert felszabadultak végre a világháború borzalmaitól - az utána következő szakasz már egy teljesen más dolog. Az egy t eljesen más dolog! Ne dátumhoz kössük; lehet beszélni a fővárosi felszabadulásról, mert ők itt élték meg, mások meg máshol, de azért ezt sem lehet, és ezt is jobban ki kell hozni. Valahol tényleg igaza van Csizmár Gábornak, hogy ezt a történelemkönyvekbe, a történelemtanárok tanítási módszereibe kellene bevenni, és sokkal többet érnénk el, mintha egy ilyen törvényileg elhatározott és belekényszerített, tanárokra kényszerített adott időpontra próbálnánk ezt az egészet átvinni. Köszönöm. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Bánk Attila képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. BÁNK ATTILA (FKGP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Tényleg nem akartam hozzászólni ehhez a vitához, hiszen a frakciónk részéről nagyon szép és tényleg tarta lmas hozzászólások voltak, de úgy tűnik számomra, hogy ezt a vitát többen felhasználják arra, hogy sajátosan értelmezzék a demokráciát, illetőleg sajátosan értelmezzék azt, hogy kinek mit szabad és mit nem szabad ebben a Házban. Mécs Imre az előbb, néhány perccel ezelőtt nagyon lírikus hangnemben vetette fel, hogy kit hogyan hurcoltak el, kinek a szüleivel miket tettek, illetve hogy miért nem szabad említést tenni bizonyos dolgokról. Kérem tisztelettel, kedves Mécs Imre! Először is azt gondolom, hogy egyenl ő mércével kellene mérni - egyenlő mércével kellene mérni! Mert ha van olyan képviselő ebben a Házban, aki bizottsági ülésen ilyeneket mond, mint Donáth László képviselő úr, hogy "Horváth Béla rögeszméjének, kényszerképzetének, pótcselekvésének tárgyi bizo nyítékáról pedig úgy találja, hogy alkalmas", akkor nem tudom, hogy miért ne tehetné szóvá a Magyar Országgyűlés egyik bizottságában elhangzottakat az érintett fél, nevezetesen az akkor éppen jelen nem lévő Horváth Béla képviselő úr. Vagy ha már itt tartun k, kedves Mécs Imre. Ön szerint megengedhetőe az a hangnem - kérdezem én , amelyet Donáth László lelkész úr, az MSZP képviselője, használt ugyanezen a
