Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2220 Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Egyet kell értenem Bauer képviselő úrral. Nagyon furcsa helyzet, de ez az igazság, hogy a SZEBügyben való igaz, ez egy többhatalmi egyezség volt. Azért tegyük hozzá azt is, hogy akkor már a jaltai megállapodáson túl vagyunk. Kétségtelenül az is igaz, hogy nem mondták a szabad demokrata képviselők, hogy a holokauszt emlék ünnep ötlete jó vagy nem helyes, de az ellenkezőjét sem. Magyarán, visszhang nélkül maradt ez a felvetés. Tehát, ha nem értenek egyet önök azzal, hogy az emléknap, megemlékezés nem jó, akkor célszerű lett volna valószínűleg felvetni már akkor is. És még eg y dolgot hadd mondjak! Nem emlékszem pontosan, ki mondta, hogy Magyarországon nem úgy hívták, hogy szocialista, hanem népi demokrácia. Elfogadom, ellenben a nagy testvérnél úgy hívták, hogy Szovjet Szocialista Köztársaság. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Donáth László képviselő úrnak, MSZP. DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. A helyzet az, hogy úgy gondolom - katolikus, evangélikus ebből a szempontból teljesen mindegy , egy politikai közegben a szabad véleménynyilvánítás és a stílus kérdése egybetartozik. Úgy gondolom, ebben a Házban nemcsak Torgyán Józsefnek van joga ahhoz, hogy szenvedélyesen fejezze ki magát, ezzel még én is élhetek. Tőle tanultam. (Horváth Béla közbeszól.) A másik megjegyzésem: hogy mi az igaz és mi nem igaz, ezt hosszasan bizonygathatjuk, azonban ön nem idézte a teljes jegyzőkönyvi kivonatot, amit most csak azért nem teszek meg, hogy az időt ezzel ne terheljem, de ön igazságra hivatkozik, és kiragad bizonyos félmondatokat. Ez nem igazán korrekt magatartás. Végezetül arra a fölvezetésére, hogy én miért magammal példálóztam. Mert úgy gondolom, hogy addig hiteles az ember, amíg a saját maga számára ellenőrizhető és mások által önmagát ellenőri zhetővé tevő a gondolata vagy a lépése. Valóban hivatkozhattam volna Ordas Lajos püspökre, hivatkozhattam volna másokra is, nem olyan túl sok az evangélikus egyházban ebben a bizonyos ötven évben börtönt viseltek száma. Azonban én úgy gondolom, hogy teljes en fölösleges oda elrugaszkodnom, miközben személy szerint ebben az egész dologban érintett vagyok. Annyit szeretnék ezzel kapcsolatban önnek mégis mondani, mert nem érzem ezt a teret alkalmasnak arra, hogy ebbe mélyebben belemenjek, hogy én - mint a sztál inizmus vagy a diktatórikus rendszer valóságos, tehát testében, létében érintett áldozata - nem kívánom az ön emléknapját és egyáltalán semmiféle emléknapot, ünnepet, szobrot. Jóvátételt és kárpótlást ebben az egész ügyben nem kívánok, kizárólag történelmi igazság tételét. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, ha egy ilyen fontos elgondolást keresztül akarnak vi nni a Házon, akkor célszerű lenne ezt konszenzusos alapon tenni. A ma délelőtt egyébként az alkotmányozás és a honvédelmi törvény vitája során konszenzusban telt el. Úgy gondolom, méltatlan mind Apor püspök úr nemes emlékéhez - akiről egyébként nagybátyám '45ben nagyon szép verset írt - és valamennyiünkhöz méltatlan az a hangnem, amilyen vita kialakult. Itt van Donáth László, akit kisfiú korában elhurcoltak Nagy Imréékkel együtt Romániába, ott született meg a kisebbik testvére, apja börtönben volt, velünk együtt ült, és egészen haláláig, 1986ig az ellenzék összefogásának legnagyobb apostola és működtetője volt. (12.50)
