Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
2184 Hozzászólásra következik TuriKovács Béla úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magam részéről a javaslat alkotmánymódosítási részéhez kívánnék hozzászólni, mert úgy gondolom, hogy a honvédelmi törvényre vonatkozó módosító részek kifejezetten olyan szakkérdések, amelyek maradjanak azoknak a képviselőtársaimnak az ügyei, akik ezt valójában értik, ezt művelik és alakítják. Az alkotmánymódosítással kapcsolatosan azonban szeretnék megosztani néhány gondolatot a tisztelt Házzal. Az én nézetem szerint ez a módosítás - mint bármelyik, a honvédelemmel kapcsolatos módosítás - az alkotmány egy sarokpontjából kell hogy kiinduljon. Ennek a lényege az, hogy a haza védelmér ől köteles mindenki - polgár és állam egyaránt - az alkotmány helyes értelmezése szerint gondoskodni. Az állam ezt úgy teszi, hogy helyes és jó külső szerződéseket köt, hogy helyes és jó szövetségi rendszereket keres, és ezekben a szövetségi rendszerekben úgy képes elhelyezkedni, hogy ott egyenjogú és egyenrangú félként biztosíthatja az ország egyfajta védelmét. Azonban nyomatékkal hívnám fel a figyelmet, hogy ez egyfajta védelem. Semmi ilyen külső védelem nem teheti szükségtelenné azt, hogy maga az állampo lgár, az, akinek a védelméről gondoskodni kell, ne tegyen meg mindent azért, hogy a védelme teljes körű legyen. Én ezt most ebben az órában is olyan fontosnak gondolom, amely nem mellőzhető akkor, amikor a külső lehetőségekről beszélgetünk. Nincs olyan kül ső hatalom és nincs olyan külső szövetség, amely akarná és képes lenne megvédelmezni azt, aki önmagát nem akarja és nem képes megvédelmezni. (10.00) E kettő tehát szorosan összefügg. Akik úgy gondolják vagy úgy vélik, hogy az alkotmá nynak ez a rendelkezése elavult, elévült - én úgy gondolom, amíg mi itt vagyunk, soha konszenzus abban nem lesz, hogy ez elavuljon és elévüljön, mert az magát az ország védelmét veszélyeztetné. Nincs a világon olyan ország, legalábbis olyan önálló ország, amely ne gondoskodna a saját védelméről a szövetségi rendszereitől függetlenül. Példákat hozhatnék fel, kicsi, nálunk sokkal kisebb országokat, amelyek a védelmükről ugyan úgy gondoskodnak, hogy kiváló szövetségeseik vannak, de megfelelő elrettentő erővel rendelkeznek. Tisztelt Ház! Amikor én erről kell hogy beszéljek, azt gondolom, ez nemcsak az aktualitás okán, hanem a javaslat okán is történik. Azt hallottuk az előbb, hogy kiváló dolog az, hogy végre eljutottunk odáig, hogy egy ilyen fontos kérdésben leh etséges az egyetértés. Eljutottunk odáig, hogy lehetséges az alkotmánymódosítás. Szeretném, ha végre abban is egységesek lennénk, hogy a védelem két oldala egyformán fontos - amiről az előbb beszéltem. Szeretném, ha ebben is ugyanolyan egységesek maradhatn ánk, és egyértelművé válna, hogy az ország védelmét nem külső hatalmakra, nem kizárólag külső hatalmakra kívánnánk átruházni (Mécs Imre: Helyes!) , hanem saját erővel kívánnánk megvédeni. Azt gondolom, aki ismeri a történelmet, pontosan tudja, hogy azok az országok, amelyek a saját védelmüket nem a polgárokra és nem a polgárok akaratára építették, hanem mondjuk, fizetett emberekre és olyanokra, akiknek ez jószerével foglalkozása volt, ahol a kitöltött idő után majd jól megérdemelt nyugdíjba lehet menni, azok az országok nem tudtak talpon maradni, és nem is maradhatnak talpon. Ideigóráig egy nagy szövetségi rendszer lehetővé teheti azt, hogy hamis illúzióban éljünk, és én ezért kértem ma szót. Ne éljünk abban a hamis illúzióban, hogy ha mi egy jó szövetségi r endszeren belül vagyunk, innentől kezdve kényelmesen visszahúzódhatunk, és azt mondhatjuk, hogy innentől kezdődően talán nincs is már szükség haderőre, hiszen majd mások meg fognak bennünket védelmezni. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy amikor a külső se gítségre gondolunk - és ez a gondolatmenetemnek talán a második része , akkor arra is gondolni kell, hogy az, akitől mi várjuk
