Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2185 ezt a fajta segítséget, ne találkozzon folyamatosan szembe olyan kicsinyes - azt kell mondanom, hogy kicsinyes , semmiféle alko tmányos garanciákat jószerével nem érintő kérdésekben az örökös akadékoskodással, amit itt nálunk, azt kell mondanom, mind ez idáig tapasztalni lehetett. Nekem is őszinte örömöm, hogy most úgy tűnik, ez múlóban van, és legalább ebben a nagyon fontos kérdés ben a parlament meghatározó erői képesek arra, hogy egy hangon szóljanak. Tisztelt Ház! Nincs ugyanis olyan védelmi rendszer, amely jószerével kiállná, hogy minden esetben úgy tekintsék, mintha idegen és olyan idegen - talán akár megszállót is mondhatnék - hatalomnak, mondjuk, a repülőgépei akarnának keresztülrepülni ezen az országon, mintha ellenséges és nem baráti, és kifejezetten általunk számítottan szövetségesnek az erői lennének. Ez rossz érzést kelthet mindenkiben, azt gondolom, még abban a közvélemé nyben is, amely erőteljesen formálja azokat az erőket, amelyek a mi szövetségeseink. Ezért tartom fontosnak azt, hogy azokban a kérdésekben, amelyek az alkotmányos garanciákat nem érintik - és ezt én ilyennek tekintem - a kormány kapja meg azokat a felhata lmazásokat, amely felhatalmazások alapján képes arra, hogy egyenrangú félként és egyenrangú partnerként tárgyaljon a szövetségesekkel, és ne azt kelljen minden alkalommal majd mondania, hogy majd előbb a tisztelt Házhoz fogok fordulni, hogy ebben a kérdésb en, ha a Ház határozatképes lesz, akkor döntés szülessen. Azt gondolom, mindennek az átlátása és belátása rendkívül fontos. Ez most egyaránt érződik a legnagyobb ellenzéki párt és a kormányoldal között, ez talán tényleg biztató lehet a jövőre nézve, és val ami olyan reménységet adhat, hogy legalább a védelmi kérdésekben közelíthetünk egymáshoz olyan mértékben, hogy a védelmi kérdésekben antagonisztikus ellentétek ne legyenek közöttünk. Tisztelt Ház! Visszatérve az eredeti gondolatomra - és ezzel szeretném zá rni rövid felszólalásomat , én változatlanul úgy vélem, azon kell munkálkodjunk és abban kell egyetértenünk, hogy a kettős lehetőség, a jó külső szövetség és a határozott és erőteljes belső katonai erő álljon ennek az országnak rendelkezésére. Úgy van, ah ogyan itt igen tisztelt fideszes képviselőtársam mondotta volt, bizony a puskaport minden időkben szárazon kell tartani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra kö vetkezik Mécs Imre, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor készültem a beszédemre, azt mondtam, azzal fogom kezdeni, hogy kedves kollegák, hiszen az egyeztetések során egy kollegiális közösséggé ala kultunk át, kollégiummá, és ettől a gondolattól nem tántorított vissza az a néhány kis, nem teljesen ide való vagy ebbe beillő megjegyzés, amit szeretnék meg nem hallottnak érezni, hiszen jelenleg éppen annak a gyümölcsét takarítjuk be, ami ebből a kollegi ális mentalitásból adódott, és nem először ennek az újkori valóságos szabadon választott parlamentnek a történetében. Egy kis történelmi visszatekintés feltétlenül indokolt. Kezdem a Nemzeti Kerekasztaltárgyalásokkal, amikor az akkor formálódó, illetve má r régóta működő ellenzéki erők és a pártállam erői között tárgyalások folytak. Ezeket igen nagy mértékben a bizalmatlanság, a jogos bizalmatlanság lengte be a mi részünkről. Ezzel magyarázható az is, hogy rendkívül sok garanciális tényezőhöz ragaszkodtunk. Ilyen garanciális tényezők közé tartozott a kétharmados törvények igen nagy száma, ezek között is elsősorban a végrehajtó hatalom, az államhatalmi erők, a fegyveres erők, a rendőrség, az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések abszolút kétharmadossága. Ebben éreztünk garanciát. Nem voltunk biztosak abban, hogy valóban teljesen szabadon választott lesz az új parlament, nem lehettünk biztosak abban, hogy kellő többségük lesz a demokratikus erőknek, éppen ezért fontos volt, hogy valamiféle garanciát, valamiféle féket, valamiféle biztosítékot helyezzünk el. Amikor az
