Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. tör... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BODA ILONA (FKGP):
2157 §a tiltja a hátrányos megkülönböztetés minden formáj át, különösen a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést a munkavállalók között, márpedig a jelenlegi, a munka világára kiterjedő hatályos magyar jogszabályok hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak a férfi és nő munkavállalók között, amikor is a nyugdíj as korhatárt nem egységesen, hanem különbözőképpen szabályozzák, különösen az 194046 között született nők munkaviszonyának a megszüntetésére; nevezetesen: az ő korosztályukban hamarabb és hátrányosabb körülmények között kerülhet sor a munkaviszony megszün tetésére, mint az ugyanilyen időszakban született férfiak esetében. (20.00) Miről is van szó bővebben? A férfiak esetében a nyugdíjkorhatár, a 62. év betöltésével nyílik meg a lehetőség a munkaviszony indokolás nélküli megszüntetésé re. A jelenlegi jogi szabályozás mellett ugyanerre, a nyugdíjazás miatti felmondás, felmentés lehetőségére a nők esetében, az 194046 között születetteket számítva hamarabb van lehetőség. A törvényjavaslat elfogadása esetén ez a megkülönböztetés tehát megs zűnik. Azt is mondtam, hogy a tervezet összhangban áll az európai uniós normákkal. Ezt megerősítem, mert az az állapot, amely csak azon az alapon írja elő a nő munkavállalók munkaviszonyának megszüntetési lehetőségét, hogy a nyugdíjkorhatárt elérte, és ha ez a korhatár a férfi munkavállalókra megállapított korhatárral nem azonos, nos, az az állapot nem eurokonform, azaz a negatív diszkrimináció felszámolása és a valódi esélyegyenlőség megteremtése érdekében feltétlenül szükséges a szóban forgó törvényjavasl at elfogadása. Ezért azt a foglalkoztatási bizottság nevében is elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Képviselő Asszony! A felszólalását is mondja el, mert nincs más jelentkező. DR. BODA ILONA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor most elmondom a frakcióálláspontot is. A frakciónk álláspontja azonos a foglalkoztatási bizottság álláspontjával, figyelemmel arra, hogy amint azt említettem, összhangban álló az előterjesztés az európai joganyaggal, valamint az alkotmányos alapelvek kel is, de ezen túlmenően Magyarország előzetes nemzeti fejlesztési tervében foglalt követelményeknek is megfelelő. Ha ezt a három megfelelőségi szempontot különkülön és egyenként vizsgáljuk, akkor ennek tükrében és ennek fényében a 2318. számú törvényjav aslatról frakciónk álláspontja az alábbiakban összegezhető. A hazai belső jogszabályok megalkotásakor az elsődleges szempont az uniós csatlakozás reményében mindig az, hogy a szabályozandó jogtárgy az Európai Unió kialakított belső jogrendjéhez igazodó, az zal harmonizált legyen. Az Európa Tanács már 1976ban, a 76/207. számú irányelvében rögzítette az egyenlő elbírálás elvét a férfi és nő munkavállalók vonatkozásában. A hivatkozott irányelv 5. cikkelye kimondja, hogy az egyenlő elbírálás elvének alkalmazása a munkafeltételek vonatkozásában - beleértve az elbocsátás feltételeit - azt jelenti, hogy a férfiaknak és a nőknek ugyanazon feltételeket biztosítják a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés nélkül. Ezen egyezmény 7. cikkelye azt is rögzíti, hogy a tag államok meghozzák a szükséges intézkedéseket, hogy védjék a munkavállalókat minden olyan elbocsátással szemben, amely az egyenlő elbírálás elvének betartásáért tett panaszra vagy bírósági keresetre adott munkaadói válaszként történik. Az érintett törvényja vaslat pontosan ezen uniós jogi normáknak felel meg, miután abból a felismerésből indul ki, hogy a hatályos magyar társadalombiztosítási nyugdíjtörvény 7. § (4) bekezdése a férfiak esetében a nyugdíjkorhatárt a 62. életév betöltéséhez köti, míg a nők eseté ben az 194046 között született korosztályt alapul véve, a nyugdíjkorhatár ennél az életkornál alacsonyabb.
