Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. tör... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BODA ILONA (FKGP):
2158 Ebből pedig ez idáig az a következmény származott, hogy a munkavállalók, közalkalmazottak, köztisztviselők munkaviszonyának megszüntetésére a nyugdí jkorhatár betöltése mellett megnyílt a felmondási lehetőség, pusztán azon a jogcímen - mindenféle bővebb megokolás és egyes esetekben a végkielégítés következménye nélkül , hogy az érintett személy, érintett nő betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Ha a jelenleg i szabályozás fennmaradna, a nyugdíjas korhatár betöltése mellett a férfi és a nő nem esik egységes elbírálás alá. Nevezetesen, minden bírósági perben, amennyiben nő dolgozó munkaviszonyának megszüntetéséről van szó, külön vizsgálatot igényel a szolgálati idején túl a kora is, ha a felmondás jogcíme a nyugdíjjogosultság megszerzése, amely alacsonyabb korhatár mellett teremt jogi lehetőséget a felmondásra, mint ugyanezen jogcím a férfi munkavállalók esetében. A javaslat azzal, hogy egységesíti a nyugdíjas ko rhatárt, a munkavállaló nemétől függetlenül a 62. életév betöltésében, a munka világa teljes vertikumában a nyugdíjas korú férfiak és nők közötti teljes esélyegyenlőséget teremti meg a munkaviszony ezen a jogcímen történő megszüntetését illetően. Kérdéskén t merülhet fel, hogy mi történne akkor, hogyha ezen törvényjavaslatot mégsem fogadná el most az Országgyűlés. Erre nézve álljon előttünk egy konkrét jogeset, amely Angliában történt 198182ben. A brit vasúttársaság újraszervezése miatt sok munkavállaló el bocsátásra került. Egy belső memorandum előírta, hogy a 60 éves férfi és az 55 éves nő dolgozók választhatják a munkájuk befejezését kedvező pénzügyi feltételek kidolgozása mellett. Egy férfi dolgozó 58 éves volt, ezért ő nem volt jogosult a munkája befeje zésére, és ezen a jogcímen a bírósághoz fordult, nevezetesen, azon az alapon perelt, hogy ha ő nő lenne, élhetne a kedvező lehetőséggel, elmehetne nyugdíjba, ezért őt diszkriminálják. Így jutott el a nemzeti bíróságot megjárva az Európai Közösségek Bíróság ához. A bíróság hosszú vita, gondos elemzés és több hasonló jogi eset tanulmányozása után arra a konklúzióra jutott, hogy az érintett férfit negatív diszkrimináció érte. Ebből pedig az a következmény vonható le végkövetkeztetésként, hogy amennyiben Magyaro rszág az Európai Unió tagállama lesz, bármely állampolgára a nyugdíjas korhatár jelenlegi különbözősége mellett eredményes peres eljárást folytathat a közösségi bíróság előtt. Arra a kérdésre tehát, hogy mi történne, ha az előttünk álló törvényjavaslatot n em fogadnánk el, a válasz egyértelmű, a fentiekből következő. Belső jogrendünk ebben az esetben a közösségi jogrend normáitól eltérő lenne, ez pedig azzal a következménnyel járna, hogy a nemzeti bíróságok ítéletei a nemzetközi bíróság előtt megtámadhatóak lennének, mégpedig eredménnyel. Beszédem elején kitértem arra is, hogy a törvényjavaslat illeszkedik a Magyarország előzetes nemzeti fejlesztési tervében kidolgozott koncepció alapelveihez, amely alapelvi szinten fogalmazza meg a férfiak és nők esélyegyenl őségének biztosítását, különös figyelemmel arra, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium a civil szervezetek bevonásával ebben az előzetes nemzeti fejlesztési tervben öt olyan esélyegyenlőségi programot indított, amelyek közül most az érintett jogtárgy at vizsgálva ez az esélyegyenlőségi elv a kiemelendő: a nők és férfiak esélyegyenlőségének megteremtése a munkaerőpiacon. A most tárgyalt törvényjavaslat tehát az előbbiekben kiemelt programpontokban foglaltaknak mindenben megfelel. Végül a törvényjavaslat összhangban áll a magyar alkotmánnyal, amely szavatolja a nők és férfiak egyenjogúságát. A javaslat pontosan ezen alkotmányos alapelv gyakorlatba való átültetését jelenti a munka világa egyes részterületeit illetően. Ajánlva tehát e törvényjavaslat elfoga dását a tisztelt Ház számára, mégis milyen gyönge pontjai fogalmazhatók meg az előttünk álló törvényjavaslatnak? Ezek véleményünk szerint a következők. Az esélyegyenlőség megsértése esetére a törvényjavaslat szankciót nem tartalmaz. A végkielégítés megfont olásának lehetőségét is nyitva hagyja, valamilyen összegben esetlegesen a nyugdíjas korhatár elérése esetére is. A jogszabálytervezet, bár mint mondottam, álláspontunk szerint minden alkotmányossági és közösségi
