Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÓTH ANDRÁS - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
1989 Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó párto k padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Tóth András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! TÓTH ANDRÁS ( MSZP , országos lista): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony . Nikolits István képviselőtársamhoz csatlakozva két kérdésre szeretnék reagálni. Az egyik Fenyvessy Zoltán úr felvetéséhez kötődik: kifejtette, hogy a MIÉPnek politikai szándéka lenne az átvilágításra kerülők körének a bővítése az egyetemekkel, a főiskol ákkal és a felsőoktatási tanintézményekkel kapcsolatban. Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy az Alkotmánybíróság '94es határozata az önök politikai szándékának gátat szab. Kimondja az Alkotmánybíróság határozata: az egyetemek, főiskolák megh atározott képviselői - rektor, dékán, főigazgató, tanszékvezető - esetében, mivel sem közhatalmat nem gyakorolnak, sem a politikai közéletben nem vesznek részt, nem ismerhetők fel azok az ismérvek, amelyeknél fogva a rájuk vonatkozó adatok az alkotmány 61. § (1) bekezdése szerinti hivatalból vizsgálandó, közérdekű adatoknak minősülnének. Tehát hiába szándékoznánk ezt megtenni, az Alkotmánybíróság döntése ezt jelenleg akadályozza. A másik felvetésem Demeter államtitkár úr felvetésére reflexió: természetesen tudom, hogy '95ben fogadta el a parlament a nemzetbiztonsági törvényt. Azt is tudom, hogy féléves határidővel került hatályba léptetésre. Én arról beszéltem, hogy azok a mechanizmusok, azok az intézmények, amelyekről éppen Nikolits István beszélt, négy év után gyakorlatilag az elmúlt időszakban váltak olyan üzembiztosan működővé, hogy egyébként egy normálisan működő, demokratikus intézményrendszer részeként, kockázati tényezőként például az ügynöki múlt ilyen nemzetbiztonsági kockázatnak minősíthető. Tehát azt gondolom, ebben a viszonyrendszerben nem tévedésről van szó, hanem egy mai gyakorlat figyelembevételét próbáltam a felszólalásomban megemlíteni. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Mátrai Márta képviselő asszony kért kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony! DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Az elhangzottakra csak néhány gondolattal szeretnék reagálni. Tóth András ké pviselő úr az előző felszólalásában kifogásolta, hogy a nemzetbiztonsági bizottság miért nem adott erről összefoglaló értékelést. Azt gondolom, ezt Keleti úrtól kellene megkérdezni, ő erre biztosan fog válaszolni. Kire terjed ki, tehát miért nem szélesebb körre a törvény? Azt hiszem, mindenekelőtt a célt kell megvalósítani, nevezetesen a közélet tisztaságát. Úgy ítélem meg, alapvető követelmény, hogy ez a törvény végrehajtható legyen. Mennyibe kerül? - elhangzott öntől. Én azt gondolom, hogy a becsület és a tiszta közélet mindennél többet ér, és ez pénzzel nem mérhető. Miért most? - kérdezte ön, képviselő úr. A rendszerváltás után tíz évvel nem ezzel kellene foglalkozni. Ezzel talán én is egyetértenék, ha ez a '90es éveket követően gyorsan megvalósult volna . Úgy gondolom, hogy megtisztult közegben, erkölcsileg megerősödve, a gyanúsításokat feloldva lehet továbblépni a megkezdett országépítő munkában. (1.50)