Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
1979 titkosszolgálati jelentéseket. Megjegyzem, hogy ha valaki összeveti ezt az ismeretet az 1989ben a Dunagate botrány folytán, még az egykét ellenzéki képviselővel működő egypárti parlamentben felállt vizsgálóbizottság eredményeivel, akkor azt mondhatja, hogy tíz év után nulla pluszinformáció adódott hozzá az egypárti parlament vizsgálóbizottságának eredményeihez. Ezen kívül persze zárójelben megtudhattuk azt is, hogy az Antallkormány vatikáni nagykövete is tisztázatlan helyzetekbe kevered ett, de az, hogy ez miért és hogyan történt, s ennek ellenére miért nevezték ki nagykövetnek, erről a mai napig sem tudhat senki semmit. Mint ahogy arról sem tudhat senki semmit, hogy miért csak a III/IIIas ügyosztálynak a tevékenysége érdemel vizsgálatot ; miért méltányolja jobban a törvényalkotó annak a személynek az aktív tevékenységét, aki például katonatársait súgta be; miért tekinti úgy ma is a törvényhozás, hogy a katonatársait besúgó egykori ügynök vagy a külföldi ösztöndíj alatt társait megfigyelő és besúgó ügynök az minden vitán felülállóan lehet miniszter, akár miniszterelnök, vagy bármi más tisztséget betölthet, míg aki az egyik kormánypárti vezérszónok szavaival úgynevezett kisspicli volt a III/IIIasnál, az nem lehet. Az én véleményem, s az SZD SZ véleménye is, hogy mindegyik állampárti titkosszolgálatnál tevékenykedő ügynöknek a tevékenysége ugyanolyan értékű volt. Nem tudjuk elfogadni azt a taktikát, hogy a III/IIIas ügyosztályt, úgymond, bebuktatva a többi ügyosztálynak a tevékenységét utólag próbálják néhányan tisztára mosni, s úgy beállítani, mintha az a nemzet érdekét szolgálta volna. Még egyszer mondom: ezekkel a tényekkel, ezekkel az ismeretekkel mindmáig adós a magyar rendszerváltás. A mi megítélésünk szerint a rendszerváltozást az szolg álná, ha ismernénk, hogy ezek a tevékenységek, például a titkosszolgálatok milyen mértékig voltak részesei az 1989 előtti történelem alakításának, milyen mértékig alakították egyes személyeknek a sorsát; milyen mértékig avatkoztak be családoknak, barátokna k az életébe, vagy adott esetben egyházközségek, hívők életébe; milyen mértékig határozták meg a Magyar Köztársaság külgazdasági kapcsolatait vagy az ezen a területen tevékenykedőknek a munkáját, milyen mértékig vettek részt az igazságszolgáltatás alakítás ában, és így tovább, sorolhatnám azokat a körülményeket, amiket 2000 áprilisában, tíz évvel az első szabad választás után még mindig nem tudhatunk. Mi úgy ítéljük meg, hogy addig nem ülhet nyugodtan senki, aki valóban szeretné a múltat tisztázni, amíg ezek re a kérdésekre a nyilvánosság nem kapja meg a választ. Ezért úgy ítéljük meg, hogy amikor a törvényhez hozzányúlunk, számot kell vetni arról, hogy mi vezetett a kudarcokhoz, és milyen út vezethet kifelé a kudarcokból. A mi megítélésünk szerint az a megold ás, amit az eddigi törvények képviseltek... (Molnár Róbert és Fenyvessy Zoltán képviselők a felszólaló háta mögött folyamatosan beszélgetnek.) Bocsánatot kérek, képviselő urak, késői órán vagyunk; olyan sok hely van a teremben, ahol folytathatnák a beszélg etésüket, anélkül, hogy zavarnának. Elnézésüket kérem, hogy megszakítom önöket. Tehát tisztelt Ház, arra tekintettel, hogy az eddigi törvények végül is ezt a vizsgálóbizottságos módszert, illetve átvilágító bizottságos módszert választották, s bizonyos ért elemben megkérdőjelezhető módon határozták meg azt a kört, akiknek az átvilágítása történt, ez a módszer fosztotta meg az egész magyar közvéleményt attól az ismerettől, amire az imént utaltam. Tehát mi azt javasoljuk, hogy a Történelmi Hivatalhoz kerüljene k át a volt állampárti titkosszolgálatok iratai. A Történeti Hivatalhoz kerüljenek át - ezt ismét hangsúlyozom, mert Mátrai Mátra képviselő asszony beszédírójának elkerülte a figyelmét, hogy a mi javaslatunk nem lassítja a folyamatot, hiszen a mi javaslatu nk szerint nem az átvilágító bírókon menne át a folyamat. Az átvilágító bírók tennék azt, amit eddig tettek, hanem a Történeti Hivatalhoz kerülnének az iratok, s a Történeti Hivatal apparátusát kellene felfejleszteni, és azon keresztül lehetővé tenni, hogy a Történeti Hivatalból azok az állampolgárok, akiket érdekel a saját múltjuknak ez a része, hozzájuthassanak az iratokhoz. (1.00)
