Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
1978 A történelem, mint az élet tanítómestere példát mutatott nekünk a rendszerváltozás gyorsaságára és kíméletlen következetességére. Mindebből tanulhatunk, de nem szűrhetjük le azt a következtetést, hogy viszonzásként nekünk is ezt a bolsevista módszert kellene alkalmazni. (0.50) Azt azonban megtanulhatjuk, hogy rendszer változás nélkül a megörökölt múlt tovább kísért. Megoldást kell találnunk arra, hogy hasonló körülmények ne árnyékolják be hazánk jelenét és jövőjét. A fentiek alapján az emberben felvetődik egy olyan gondolat is, hogy mi történne, ha az akkori "nyugatos" megbélyegzést "keletes"re változtatnánk. Ilyesmi azonban a mai kormányzat humánumával nem egyeztethető össze. Feltétlenül szükségesnek tartok azonban egy konkrét formában megvalósuló kiterjesztett átvilágítást azzal a hozzáadással, hogy annak eredményét n e lehessen egy vállrándítással elintézni. A T/2298. számon benyújtott, az egyes politikai tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosítására benyújtott képviselői önálló indítványt támogatom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Hack Péter képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsopor tjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. HACK PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az SZDSZképviselőcsoport abban az esetben, ha módosító indítványait a kormánytöbbség elfogadja, támogatni tudja a javasla tot, de csak ebben az esetben. A módosító indítványaink fő irányvonaláról a későbbiekben szólni kívánok. Bevezetőben érdemes számba venni azt, hogy miről is folyik ma a vita, illetőleg mit mutat az a tény, hogy több mint tíz évvel az első szabad választás után még mindig erről a kérdésről vitatkozik - bár titkos ülésén, éjjel 1 órakor - a Magyar Országgyűlés. Az a tény, hogy tíz évvel a rendszerváltás után még téma a rendszerváltó törvény meghozatala, ez önmagában mutatja a demokrácia erőinek kudarcát, azt a kudarcot, hogy az új demokratikus elit az egykori titkosszolgálatokkal vívott küzdelmében tulajdonképpen alulmaradt. Az egykori titkosszolgálatoknak sikerült elérniük azt, hogy tíz éven keresztül a tevékenységükről nem sok minden került napvilágra. Hisze n 1990ben, amikor Demszky Gáborral benyújtottuk azt a törvényjavaslatot, amely a kérdés rendezését szolgálta, akkor az volt a célunk, hogy még az 1990es önkormányzati választások előtt egyszer s mindenkorra zárjuk le ezt a kört, zárjuk le ezt a kérdést, és a rendszerváltás évében tisztázzuk a múltnak ezt a szeletét. Akkor mi úgy ítéltük meg, hogy nem a '90 után megválasztott parlamentnek kell önkényesen eldönteni, hogy milyen körre terjedjen ki az átvilágítás, hanem azok döntsék el az átvilágítás körét, a kik annak idején bizonyos tisztségeket megalkottak, így azt mondtuk, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa előtt, illetőleg az Országgyűlés előtt eskütételre kötelezettek körére terjedjen ki az átvilágítás. Ezt a törvényt akkor az akkori kormánypártok, a je lenlegi kormány több miniszterének szavazatával is leszavazták, nem vált lehetővé, hogy az első ciklusban ilyen törvény megszülessen. Az ezt követően létrejött törvény eredményeiről, azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy ezek az eredmények meglehetős en szánalmasak - hiszen mi az, amit megtudtunk tíz év után? Megtudtuk azt, hogy Horn Gyula karhatalmista volt, amit egyébként e nélkül a törvény nélkül is lehetett tudni; megtudtuk azt, hogy a Politikai Bizottság tagjai, miniszterek, miniszterhelyettesek 1 989 előtt kaptak
