Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP):
1977 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, a Függet len Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Hack Péter képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik latin közmondás szerint a történelem az élet tanítómestere. Ezt a közmondást sokan ismerik, idézik is, azonban alkalmazására nagyon ritkán kerül sor. Dr. Csúcs László és dr. Mátrai Márta képviselőtársaim önálló indítványával kapcsolatban szeretné m, ha ez a sok bölcsességet tartalmazó közmondás érvényre jutna. A XX. században sok rendszerváltozást kellett megélnünk. Ezek közül a közelmúlthoz tartozik a II. világháború utáni változás, aminek szüleink és nagyszüleink még élő, sokszor szenvedő tanúi v oltak. Pillantsunk egy kicsit vissza általánosan és konkretizálva is erre a rendszerváltozásra, amelyiknek kihatásai még napjainkban is fellelhetők. A szovjet megszállással bekövetkezett rendszerváltozás lényege volt a gyorsaság és a kérlelhetetlenség. Enn ek érdekében országos szinten igazolóbizottságokat állítottak fel a legkisebb helyeken is, ahol mindenki mindenkit ismert. Az igazolóbizottságok minimális létszáma három fő volt, de magasabb szinten egész komoly testületeket hoztak létre. Mindjá rt a kezdet kezdetén két csoportra osztották ezeket a bizottságokat. Az egyik csoportba tartoztak azok, akik a háborús események alatt nem hagyták el az országot, ez volt az Ies számú igazolóbizottság, míg a IIes számú bizottságok csak a nyugatosokat viz sgálták, tehát azokat, akiket a háborús események Nyugatra sodortak, esetleg csak az Ipolyon vagy a Dunán át. Az akkori elmélet szerint bűnténynek számított, ha valaki megláthatta a nyugati kultúrát, és így összehasonlítást tehetett amerikai, angol, franci a hadsereg, valamint a hazánkat megszálló szovjet hadsereg kultúrája között. Nyugatosnak számított mindenki, aki akár kényszerből, akár menekültként vagy kórházvonaton mint sebesült került ki. Ennek a megosztásnak az igazolóbizottságokban még másik gyakorl ati jelentősége is volt. Ha valakit bűntelennek találtak és igazoltak, de az igazoló iraton rajta volt a római kettes, tehát nyugatost jelentő bélyegző, annak az igazolását a személyzetisek sehol sem vették figyelembe, s úgy kezelték őket, mint az ország e llenségeit, reakciósokat, fasisztákat. Ez azt jelentette, hogy az ilyen igazolvánnyal rendelkezők - bármilyen magas képzettségűek voltak is - legfeljebb segédmunkásként dolgozhattak, de ahhoz is baráti segítség vagy protekció kellett, hogy az ilyen igazolt ezt a munkakört betölthesse. A megalapozott felülvizsgálatok alapján hamarosan megtisztították a közigazgatást, az államapparátust a számukra nem megbízhatónak vélt személyektől. Ismerjük ennek következményeit: állástalanság, nyugdíjmegvonások. A rendszer t nem érdekelte, hogy hányan halnak éhen, és milyen nagy tömegű lett az öngyilkosok száma. Kíméletlenül végrehajtott mindent, aminek következményei családon belül még a gyerekekre, sokszor az unokákra is kihatottak. A mi családunk esetében például édesapám ötféle megszerzett szakképesítés ellenére is segédmunkásként ment nyugdíjba. Időközben a család életében előfordult olyan eset is, hogy öt gyereke közül négy fiával ötödmagával tartozott a segédmunkási státusba, és gyerekeinek is erről a szintről kellett eljutnia olyan elfogadható körülmények közé, hogy családot alapíthassanak, hiszen iskoláztatásukat is gátolták. Ehhez kapcsolódott a III/IIIas megfigyelés, ami még a '80as évek végén is folyt. Az elmondottakból csak egy kis töredéke látható annak a rends zerváltozásnak, amit igen kegyetlen következetességgel hajtottak végre. Voltak sokkal nagyobb tragédiák: elpusztult életek, tönkrement családok, és ezek sorsát még ma is javarészt homály fedi.
