Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP)
1965 törvényhozók felelőssége, hogy a közülük még ma is fontos tisztségeket betöltő személyek távozásra késztetése vagy legalább megnevezése történjék meg. Mi csak azt aka rjuk, hogy a '94ben az első parlamenti ciklus legvégén félszívvel meghozott, majd szocialista megőrzésre átadott törvény az eddigieknél jobban érvényesüljön. Hiszen köztudott: a közélet tisztasága, társadalmunk erkölcsi megújulása nélkül a rendszerváltozá s értelmét, az emberibb életet veszélyeztetjük. Az eddigieknél tágabb körben csak azt kívánjuk ellenőriztetni és szükség szerint közhírré tétetni, hogy közéletünk fontos szereplői közül ki volt például fizetett besúgó, ávós, ÁVHs, ki teljesített szolgálat ot '5657ben karhatalmi alakulatban, vagy ki volt tagja a nyilaskeresztes pártnak. A javaslatunk elfogadásával tehát bővülő körben lesz tisztázható az, hogy kik azok az állami tisztségviselők és más fontos személyiségek, akik a jogállam kialakulása előtt úgynevezett belső reakcióelhárító állambiztonsági tevékenységet végeztek. A példaszerű felsorolásból sokan talán arra következtetnek, hogy a javaslatunkkal 4050 évvel ezelőtti ügyeket bolygatunk. Nem vitásan azt is. De azért tudnunk kell arról is, hogy mé g '90ben is beszerveztek huszonéves fiatalokat besúgásra, akik idősebb társaikkal együtt közöttünk élnek. A javaslatunkkal tehát nem csupán a régmúltat bolygatjuk, főként ha az érintettek ma is fontos tisztségeket töltenek be. Persze ha csak a lezáratlan múltunkat bolygatnánk, akkor sem lehetne annak szükségét, időszerűségét és jogosságát elvitatni. Ellenben látnunk kell azt is, hogy a régmúlt a közelmúlttal együtt mind a mai napig fertőzi fiatal demokráciánkat. A fertőtlenítés viszont közügy. Teljesítését a magyar társadalom sértett, politikailag és egzisztenciálisan kisemmizett többsége tőlünk elvárja, még akkor is, ha ezt a velünk szemben állók erőteljesen vitatják. Megjegyzem, távol áll tőlünk, hogy a kezdeményezésünkkel megosszuk a társadalmat, vagy to vább mélyítsük a törvényhozók egyik és másik oldala között tátongó szakadékot. A javaslat bizottsági vitáiban tapasztalt higgadt érvelés, kulturált hangnem reményt keltő. Annak reményét ébreszti, hogy ebben a fontos ügyben olyan törvényt hozzunk, amely egy szerre szolgálja az igazságosságot és a megbékélést. A javaslatunk nem módosítja a hatályos törvény alapkoncepcióját, annak lényegét pontosan körvonalazza az Alkotmánybíróság '99. évi határozatának indoklása. Eszerint "A törvény eredeti alapkoncepciója vol t, hogy kötelezővé tette meghatározott állami tisztségviselők és más fontos tisztségek betöltőinek ellenőrzését abból a szempontból, hogy bizonyos személyek a jogállam kialakulása előtt végezteke belső reakcióelhárító állambiztonsági tevékenységet, kaptake a döntéseikhez az állambiztonsági szervektől adatokat, illetve tagjai voltake a karhatalmi alakulatnak, a nyilaskeresztes pártnak. Ha a vizsgálat során valakiről ezeket megállapítják, akkor az ellenőrzés eredményét nyilvánosságra hozzák, kivéve, ha az ellenőrzött személy a tisztségéről lemondott. Mindez azt jelentette, hogy a törvény attól függően minősítette az ellenőrzött személy bizonyos adatait közérdekűvé, hogy a személy a politikai közéletben részt vesze, a közvéleményt alakítjae". Tisztelt Képv iselőtársaim! Álláspontunk szerint a javaslatunk maradéktalanul megfelel a törvény alapkoncepciójának, valamint a '94ben, '97ben, legutóbb '99ben keletkezett alkotmánybírósági határozatok egymásra épülő iránymutatásának. (23.50) A szűkös időkeret miatt engedjék meg, hogy most csupán néhány mondatot emeljek ki az 1999. évi alkotmánybírósági határozat III/2. pontjából, amely világosan körvonalazza a törvényhozó mozgásterét ebben a bonyolult vagy inkább azzá tett szabályozási kérdésben. Eszerint, idézem: "A személyi kör meghatározása politikai döntést kíván, az Országgyűlés a kört a korábbinál szűkebben és tágabban is meghatározhatta, mind az adatok, mind a személyek tekintetében." Nem kifogásolható tehát, ha csak a fontosabb állások betöltőinek ellenőrzésér e, illetőleg adatainak közzétételére kerül sor. A továbbiakban kifejti, hogy az Országgyűlés az átvilágítandó személyi kört és a közérdekű adatokat egységes mérce szerint határozhatja meg. Megállapítja, az Alkotmánybíróság nem veheti át a törvényhozóra tar tozó politikai kérdés eldöntését. Mindebből joggal vonható le az a következtetés, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Országgyűlés kompetenciájába tartozó kérdés annak eldöntése, hogy az ellenőrizendő személyi kör
