Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP)
1966 határát hol húzza meg. Ez a sz űkebb vagy tágabb határvonal védhetően úgy húzható meg, ha a törvényhozó számol az úgynevezett egységes alkotmányos ismérv alkalmazásával. A hatályos törvényben ilyen ismérv ma az eskütétel az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök előtt, illetve az illető Országgyűlés általi megválasztása. Ám azt is megjegyzi az Alkotmánybíróság, idézem: "Önmagában az, hogy a személyi kört nem egyetlen ismérvre alakították ki, nem jelenti azt, hogy az egységes ismérv hiányzik." Azaz az átvilágításhoz szükséges ismérvek szá ma gyarapítható. Ha mindezek szellemében, valamint a törvény céljával összhangban vizsgáljuk azt, hogy javaslatunk az ellenőrizendő személyi kört a média vezető tisztségviselőire, valamint a politikai közvéleményt közvetve vagy közvetlenül befolyásoló újsá gírókra, továbbá a hivatásos bírákra és az ügyészekre, valamint a költségvetési támogatásban részesülő pártok vezető tisztségviselőire szándékozik kiterjeszteni, akkor az is megállapítható, hogy az átvilágítandó személyi kör bővítése alkotmányos akadályokb a nem ütközik. Az ellenőrizendő médiaszereplők esetében maga a törvényjavaslat definiálja a kívánt egységes ismérvet, a politikai befolyás gyakorolásának megfogalmazásával. A javaslat megszünteti azt az egyoldalú és éppen ezért diszkriminatív szabályozást, amely a korábbiakban érvényesült, kizárólag a közszolgálati intézményekre vonatkozóan, és kiterjeszti a törvény hatályát valamennyi elektronikus műsorszolgáltató úgynevezett politikai közvéleményt formálójára, egyúttal követve az egyenlő elbánás elvét, ne m feledkezik meg a nyomtatott médiumok, valamint az internetes hírszolgáltatók politikai közvéleményt formáló munkatársairól sem. A hivatásos bírák, akik leginkább ítéleteikkel beszélnek, és az ügyészek esetében a javaslat azt a szabályozási következetlens éget orvosolja, hogy az eskütételre kötelezett első számú vezetők mellett mindkét testület valamennyi tagjának ellenőrzését biztosítja. A javaslat ezzel a megoldással ez esetben is azt a diszkriminációt szünteti meg, ami az egységes bírói hatalmi ág, valam int az egységes ügyészi szervezet indokolatlan személyi megosztásából - vezető állásúak és mások - fakadt az eddigiekben. Az érintett személyi kör ellenőrzésének egységes ismérve az eskütétel mellett az a feladatellátás, amely szükségszerűen formálja a köz véleményt mind a bírák, mind az ügyészek esetében. Lényegében ez utóbbival esik egy tekintet alá a költségvetési támogatásban részesülő pártok vezető tisztségviselőinek ellenőrzése is. Esetükben sem vitatható ugyanis az, hogy tevékenységük része a közvélem ény formálása, a vonatkozó törvényben megfogalmazott, úgynevezett népakarat kialakításában. Mindezek mellett az is igaz, hogy az ellenőrizendő személyi körnek a javasoltnál lényegesen tágabb meghatározása ugyancsak marká nsan megfogalmazott igény, például az, hogy terjesszük ki a törvény hatályát a polgármesterekre, az egyházi vezetőkre, az ügyvédekre, az egyetemi tanárokra, a tábornokokra, a könyvkiadókra vagy a szórakoztatóipar szereplőire, és még hosszan sorolhatnám. Mi ndegyik javaslat mellett ésszerű érvek hozhatók fel, és ha 1990et írnánk, akkor megvalósítását lelkesen támogatnánk is. Ellenben az ellenőrizendők körének javasolt bővítésénél mindenképpen mérlegelni kell azt, hogy a szóban forgó jogintézmény tipikusan a rendszerváltoztatás intézménye. Azt, amit elődeink 1990 és 1998 között nem tettek meg, utóbb 72 százalékos parlamenti többséggel, most, 2000ben már csak korlátozottan pótolhatjuk. Látnunk kell ugyanis az ügy lezárásának azt a végső határidejét, ami még ke zelhető és elfogadható. Javaslatunk ezt 2004. június 30ában határozza meg, bár a jelzett határidő is meglehetősen feszes, ismerve a vállalt ellenőrzési feladat mennyiségét és végrehajtásának lehetséges személyi és dologi feltételeit. Ellenben az már polit ikailag válik nehezen kezelhetővé, ha az említett igények korlátlan befogadásával, nem utolsósorban az átvilágítás sokak által javasolt önkéntessé tételével, több mint 14 évvel a rendszerváltoztatás után, esetleg még mindig azzal foglalkozunk, amit legaláb b tíz évvel korábban kellett volna lezárni. Álláspontunk szerint a személyi kör bővítésére vonatkozó igényeket a lehetőségekhez, és nem utolsósorban a társadalom vélelmezhető fogadókészségéhez kell igazítanunk. Csak így felelhetünk meg a végrehajthatóság j ogos elvárásának. És arról se feledkezzünk meg, hogy
