Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VERES JÁNOS (MSZP):
1935 VINC ZE LÁSZLÓ (FKGP) : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha temetésen lennénk, akkor valójában el lehetne mondani, hogy van olyan temetés, ahol hivatásos siratók is vannak. Nem tudom, hogy Szalay képviselő úr miért temeti a kamarákat, amikor egyáltalán n em a kamarák temetéséről van szó. Inkább arról van szó, hogy vannak kamarák, amelyek jól dolgoztak, jól szerveződtek, jól megszervezték önmagukat, és különböző szakmai feladatokra megbízásokat kaptak, meg kaphatnak is; ebből és a tagdíjakból önkéntességi a lapon összejön egyfajta lehetőség, amely a működést biztosítja. Elmondanám azonban, hogy a mezőgazdasági kamarák valamilyen módon elég érdekes helyzetet tükröztek. Az én meglátásom szerint nem igazán képviselték a családi gazdaságokat, az őstermelőket. Az odakerült, általam fölsorolt kör szinte mindegyike nyűgnek érezte a kötelező kamarai tagságot, hiszen joggal érezhette nyűgnek, mert nem igazán kapta meg azt a fajta segítséget, amelyet joggal elvárhatott volna a kamarától. Mindenesetre ezt az átszervezést tulajdonképpen a szükségszerűség hozta. Köszönöm a szót. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót hozzászólásra Veres János úrnak, az MSZP képviselőjének. DR. VERES JÁNOS (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az á llamtitkár úr expozéjának két mondatára szeretnék elsőként reagálni. Az egyik arra vonatkozott, hogy a kormány párbeszédet kíván folytatni a kamarákkal e feladatátadással kapcsolatos ügyekben, a másik pedig arra, hogy nem érthető, miért hangzottak el olyan vélemények, melyek szerint a kormány mellőzni kívánná a továbbiakban a jelenlegi, kialakult rendszereket. Azért hangozhattak el, államtitkár úr, mert a parlament illetékes bizottságainak elnökeihez eljuttatott levelében április 3i dátummal a Magyar Keres kedelmi és Iparkamara főtitkára is leírja, hogy még januárban tettek a kormánynak javaslatot arra, hogy felajánlja a közigazgatási feladatok ellátására létrehozott teljes kamarai infrastruktúra külön megállapodás alapján történő igénybevételét, a szakképze tt és megfelelő gyakorlattal rendelkező dolgozókkal együtt. "Javaslatunkat nem titkoltan az motiválta, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi ráfordítás ne vesszen el. Mindeddig választ nem kaptunk." - áll a levélben. A kérdésekre a kormányzat egyetl en képviselője sem tudott olyan választ adni, mely szerint komolyan fontolná a kormány és komolyan fölvette volna ennek a gondolatnak a továbbfolytatását, a kapcsolatot, megvizsgálva egyáltalán azt, hogy mi az, ami rendelkezésre áll, és ebből mi az, amit h asznosítani lehet. Elhangzott a képviselőtársak hozzászólásaiban többször az elérhetőség kérdése. Az elérhetőség ügyében tulajdonképpen egyetérthetünk, ha csak a vállalkozói igazolvány ügyéről beszélünk. Hiszen az láthatóan nagyjából ugyanolyan számú, dönt ő részben még általában településeket is lefedően ugyanazon településeken fog megvalósulni, mint ahol az eddig kialakult kamarai ügyfélszolgálati irodák működtek, hiszen ezek zömében a körzetközpontokban jöttek létre, ahol tulajdonképpen a körzetközponti o kmányirodák is működnek. Nem ez a probléma. A probléma az, hogy voltak egyéb olyan feladatai is a kamarának, amelyek ugyanezen ügyfélszolgálati irodákban megoldottak voltak, és ezek nem lesznek megoldottak a későbbiekben - ilyen közel a vállalkozásokhoz. E z a bizonyos, parlamenti bizottsági elnökökhöz küldött levél mintegy egy oldalon tartalmazza ezen feladatok felsorolását. Ezenkívül ma itt szóba került más is, konkrétan ez a bizonyos gázügy és más, és hogy ezen feladatok egy részét a kormány láthatóan nem tudja hová telepíteni, hiszen nincs olyan hivatal, nincs olyan szervezeti egység, amihez csatlakoztatni lehetne, ezért feltehetően a Gazdasági Minisztérium illetékes hivatalához fogja majdan telepíteni, amely Budapesten működik.