Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FRITZ PÉTER (MSZP):
1933 Azt gondolom, hogy legalábbis el gondolkodtató mindez, és ha valamire összpontosítani kellene most ezen téma kapcsán a kormány erőfeszítéseit, vagy a kormánybiztos úrnak, vagy miniszteri biztos úrnak az erőfeszítéseit, akkor az pont az kellene hogy legyen, hogy november 1jéig ez a hatalm as és teljesen homok alapokkal rendelkező változtatás valamelyes formát és forrásokat kapjon mindehhez. Az időm erősen előrehaladván még egy dolgot említenék, ami talán még nem került elő a mai vitában. Itt van előttem a tervezet 25. §a (2) bekezdésének e ) pontja. Ez az e) pont arról rendelkezik, hogy megszüntetjük a társas vállalkozók kamarai tagdíj címén megfizetett összege utáni adókedvezményt. Én úgy gondolom, hogy vannak, akik azt gondolják, még nem biztos, hogy sikerült sírba tenni ezt az intézményt, ezért még egy ilyen biztonsági tényezőt beraknak ebbe a törvénytervezetbe, hogy akinek esetleg kedve lenne önkéntesen is a kamarai tagságot vállalni, az most már ezen adókedvezménytől is elbúcsúzván, búcsúzzon el attól az ötletétől, hogy bejelentkezzen eb be az intézménybe. Tisztelt Képviselőtársaim! A magát erőteljes eufemizmussal polgárinak nevező két kormánypártnak sikerült ezt a gyökerekig polgári intézményt a sírba segítenie. A többi kérdés tulajdonképpen lényegtelen. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Fritz képviselőtársamnak adom meg a szót. Elnézést az előbbi tévedésért. FRITZ PÉTER (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a vitában több kormánypárti képviselőtársam szájából is elhangzott az a megjegyzés, hogy ez a törvényjavaslat technikai jellegű. Addigaddig mondogatják ezt a kormánypárti képviselőtársaim, míg a végén el is hiszik - ez elég nagy baj. Elég nagy baj, ha ez a fontos feladatátadási folyamat technikává, adminisztrá cióvá silányodik. A közigazgatási feladatokat a kamarák annyiban mindenképpen jól látták el véleményem szerint, hogy vállalkozóközeli, emberközeli ügyintézés volt közvetlen kapcsolattartással. Most az egyablakos ügyintézést felváltja a vállalkozók szempont jából mindenképpen ridegnek, hatósági jellegűnek minősíthető hivatal és hivatali kapcsolat, és különösen probléma lesz ez olyan, általam is ismert kormánypárti elveket valló vezetésű városokban, ahol a polgármesteri hivatalba őrzővédő cerberusok zsilipren dszerén keresztül lehet csak bejutni az arra érdemeseknek. Én több kamarai küldöttgyűlés tapasztalatát mondom el. Bizony nagy kár, hogy nem kaptak a kamarák időt és lehetőséget arra, hogy bebizonyosodjon, a szisztéma volt rossz, vagy pedig ők nem dolgoztak jól a szisztémában. Az az idő, ami számukra a törvény elfogadása után rendelkezésre állt, kevés volt ehhez. Ezek után érthető, hogy továbbra is fennmarad ez a dilemma, és visszakerül a mai tárgyalás során. Arra szeretném figyelmeztetni a kormánypárti képv iselőtársaimat, hogy ne legyenek annyira lelkesek, és ne örüljenek annyira ennek a mostani technikai jellegű törvénynek, mert ez mindenképpen visszalépés. A hatalmi mámor az újraállamosítást választotta a rendszerváltás egyik vívmánya, az önkormányzatiság elve helyett. Szeretném rögzíteni ezt, és erre nem került volna sor, ha az államtitkár úr nem azzal kezdi, hogy minősíti az alaptörvényt, aminek alapján ez a törvénymódosítás elénk került. Sajnos, a javaslat technikacentrikussága és időzítése gyengíti a ka marák megmaradt és az államtitkár úr által most már klasszikus kamarai feladatnak minősített feladatellátásának lehetőségét is. Nehezíti az önkéntes kamarai tagság vállalásának mérlegelését. Ismét azt mondom, hogy nagy kár, hogy csupán technikai jellegűnek minősítjük ezt a törvényt. Ugyanis itt lett volna az alkalom arra, hogy november 1jéig a gazdasági kamarákkal a kormány egy új minőségű kapcsolatot alakítson ki. Erre még most is megvan a lehetőség, de azért beszélek feltételes módban, mert nem hiszem, h ogy kialakul.
