Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LÉVAI TIBOR (Fidesz):
1862 Még valami, amit nem tudunk, mert a lengyelországi helyzetet nem ismerjük mé lységében, de Magyarország múltjára is utalva: az abortuszok szabályozásával elsősorban az ismert abortuszok számára tudunk hatni, és csak áttételesen tudunk az összes terhességmegszakításra hatással lenni. Azt gondolom, hogy ezeket az adatokat mindenképpe n figyelembe kell venni, amikor arról gondolkodunk, hogy vajon az abortusz szabályozása elvezethete az ország demográfiai helyzetének változtatásához. Én azt gondolom, hogy az abortusz szabályozása az abortuszok számának alakulására tud hatni, a demográfi ai helyzet változásához nyilván rendkívül sok, nagyon átfogó és egymással összefüggő lépésre van szükség, mert önmagában ez az egyetlen lépés nem fogja alapvetően megváltoztatni a helyzetet. Rendkívül lényeges kérdés még az is, mert amikor beszélünk a terh ességmegszakítással kapcsolatos szabályozásról, amikor beszélünk arról, hogy vajon a tiltás azt eredményezie, amit várnak tőle, vajon valóban azt eredményezie, hogy a terhességmegszakítások valódi száma igazán csökken. Vajon a tiltás valóban azt eredmény ezie, hogy segíteni tudunk az embereknek megváltoztatni a gondolkodását, a szemléletét? Mert amikor '92ben a törvény megszületett, ennek is az volt az alapgondolata, hogy ha én pusztán a tiltásban gondolkodom, akkor nem tudom elérni azokat, akik válsághe lyzetben vannak. Hiszen hogy érem el őket? - meg sem fognak keresni. Ha azt mondom, hogy előírok, közéillesztek kötelező tanácsadást, akkor el tudom érni azt, aki válsághelyzetben van. Akkor van esélyem arra, hogy befolyásolni tudom, akkor van esélyem arra , hogy segíteni tudok neki, mert mindannyiunk közös célja az, hogy elérjük, hogy valóban a terhességmegszakítás megszűnjön mint gyakorlat. Na de mi vezet bennünket ehhez közel a leggyorsabban? Ez az igazi kérdés! (15.40) És ahhoz is kell erkölcsi bátorság, hogy az ember ki merje mondani, hogy bár a tiltás nem old meg semmit, de azért én mégsem fogom támogatni ezt a törvényjavaslatot. Vajon ez valóban oda vezete bennünket, ahova eljutni szeretnénk? A kormány törvényjavaslata a '92. évi után azért folytatja azt az utat, mert az Alkotmánybíróság is megerősítette ezt az utat, mert azt mondta, hogy a segítségadáson keresztül tudjuk elérni, és erre nem figyelt fel senki. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy az állam életvédelmi kötelezettségének a segítségadáson keresztül is eleget tud tenni. Az életvédelmi kötelezettségének! Az életvédelmi kötelezettségnek nemcsak a tiltással lehet eleget tenni, hanem a segítségadással. Ha én tiltok, nem tudom utolérni azt, akinél változtatni akarok. Ha nem tiltok, hanem közbeill esztem a tanács- és segítségadást, akkor megtalálok minden egyes embert, és megkísérelhetem legalább megváltoztatni a nézeteit. A tanácsadó szolgálat működésének időtartama alatt évente öt százalék meggondolta magát, és végül is még a tanácsadás után is né hány százalék megváltoztatta a döntését. Ez az a szempont, amit általában nem szoktak figyelembe venni. De ha én tiltok, akkor mitől fogja megváltoztatni? Ki fog segíteni neki, hogy megváltoztassa? Én úgy gondolom, hogy ez is életvédelem, és az az érzésem, hogy gyorsabban visz bennünket közelebb az egyébként közös célhoz. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Lévai Tibor úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót. LÉVAI TIBOR (Fidesz) : Elnök Úr! Mélyen tisztelt Képvi selőtársaim! Azt gondolom, hogy félreértettek engem, és szeretném egyértelműsíteni, hogy senkit nem kívántam megbántani, főleg nem azokat, akik esetleg most vesztették el csecsemőjüket. Viszont én kiemeltem azt, hogy nem lenne szabad ilyen állapotban ideho zni ezt a javaslatot - gondolom, emlékeznek rá , viszont az Alkotmánybíróság egyértelműen fogalmazott abban, hogy a
