Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
1840 Sajnos, még ma is veszélyes tevékenység az életvédelmi munka, elég ha csak egy plébános közismert esetére utalok. Hite szerint az élet szentségére és az abort usz várható veszélyeire egy gyermeklányt figyelmeztető s a gyámügyhöz forduló plébánost több százezer forintos büntetésre ítélt a bíróság a közelmúltban. A bíróság a "személyiségi jogaiban sértett félnek" ítélte meg a plébánostól és egy életvédő egyesülett ől beszedett százezreket, miközben a személyiségében ténylegesen sértett fél már hónapok óta a szeméttelepen enyészett. Hadd utaljak arra, hogy még a leghiszékenyebb, legnaivabb nők sem hiszik el, hogy azért van joguk az abortuszra, mert ők rendelkeznek a testük felett, és különben sem érez semmit az a kivett sejthalmaz. Egyrészt belső énjük nagyon jól tudja azt, ami az orvostudományban közhely, hogy a magzatuk nem része a testüknek, hanem az a test már egy független lényé. Legyen bármilyen erős is az abort uszpárti propaganda, legyen bármennyire is hangos az az állítás, miszerint még nem számít embernek a magzat, az abortuszon átesettek többsége nagyon is tudja, hogy valójában egy emberi életet oltott ki. A művi vetélésen átesett nők 77 százalékát hetekig, o lykor hónapokon keresztül is gyötri a depresszió, az idegesség, a bűntudat és a megbánás. Nagyon is érzik, hogy egy olyan kiszolgáltatott lényt küldtek a halálba, akinek más teremtményeknél éppen az anya jelenti a legnagyobb biztonságot. Nagyon is tudják, hogy egy magatehetetlen, formálódó emberke határtalan bizalmával éltek vissza, és ráütöttek a feléjük kinyújtott kezecskére. Ahogy ezt mondom, szinte hallom az érzelgősséggel, a hatásvadászattal címkéző vádakat, érzem, hogy azok vádaskodnak ilyesmivel, aki k legszívesebben megtiltanák az abortusz élettani és lélektani veszélyeiről szóló tájékoztatást, mint ahogy tették ezt sikerrel az elmúlt évtizedekben. A legnagyobb megdöbbenésemre két ellenzéki képviselőcsoport vezérszónoka még a mai orvostudományi és lél ektani ismeretek dacára is ellenzi - idézem őket , felesleges vegzatúrának tartja, ha a jövőben kétszer is meg kell jelenni a terhességmegszakítást kérő nőnek a családvédelmi szolgálat munkatársa előtt. Vajon hitelt adhatoke állításuknak, hogy ők nem abo rtuszpártiak, ha élethalál kérdésében egy néhány perces felvilágosító párbeszédet is képesek ellenezni? Vajon miért fáj nekik az, ha e beszélgetések hatására néhány száz lélek elkerüli a halálbüntetést? Miért ennyire kegyetlenek? Komolyan elhiszik azt, ho gy évente 65 ezer olyan megingathatatlan válsághelyzet van Magyarországon, amelynek valóságára lelkenként kár lenne még néhány percet is áldozni? Tisztelt Ház! Jómagam ellenzem ezt a törvényjavaslatot, és a jelenlegi formájában nem tudom elfogadni. Köszönö m a figyelmüket. (Taps az MDF és nagy taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik T. Asztalos Ildikó, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ) : (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Képviselő asszony, legyen kedves a mikrofonját... T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ) : Elnézést, azt gondoltam, hogy lesz kétperces, és azért nem tettem fel a mikrofont, de most már feltettem . ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kérem a mikrofont bekapcsolni! Köszönöm. Egy kis türelmet kérek, mert közben kétpercesek jelentek meg a monitoron, amit én figyelmen kívül hagytam. (T. Asztalos Ildikó: Köszönöm szépen.) Vojnik Mária, az MSZP képviselője követk ezik két percre.
