Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1839 Ha csak Magyarországon vesszük számba a művi abortuszok révén kioltott életeket - és most idézem az MDF egészségpolitika i tanácsának a legális s a demográfiai szakirodalomban valószínűsített illegális abortuszainak az összegzését , akkor az elmúlt 50 évben mintegy hétmillió áldozattal számolhatunk. Ilyen nagy mértékű emberpusztításhoz nem csupán futószalagszerű, tömeges ki vitelezést kellett kialakítani, hanem emberek millióinak a fejét is át kellett kódolni. A Kádárkorszakban jelentős részben átkódolt fejek ma szavazópolgárok, s ezen a ponton elbizonytalanodnak az egyébként keresztény életszemlélethez közel álló politikuso k is, akik azzal az érvvel próbálják magukat meggyőzni az abortuszok parttalan legalizálásának megszavazása érdekében, hogy ezáltal csak a nagyobb bajt előzik meg. Idézet: "Vegyük számba - mondják - az 1994 után a hatalomba visszakerültek kártételeit a nem zeti vagyon elkótyavetyélése, a magyar kisebbségi érdeket feladó alapszerződések, a nemzetpusztító családellenes intézkedések terén. Nem szabadna kockáztatni e kártételek megismétlődését, azaz a művi vetélések kérdésében engednünk kell meggyőződésünkből." - eddig az idézet. Ehhez csak azt tudom hozzátenni, hogy 1992ben sem számított sokat, hogy a kormánypárti képviselők pragmatikus indokokkal feladták lelkiismereti meggyőződésüket, hiszen nem tudták ezen az áron sem megakadályozni a Kádárkor 1994 utáni ré szleges restaurációját. A mai magyar közgondolkodás megértése érdekében vissza kell utalnunk a magyar történelem legsötétebb időszakába, az 1956 utáni megtorlás és tömeges akasztások éveihez. A levert forradalom után a kádári hatalom a legváltozatosabb esz közöket vezette be az egypárti rendszer érdekében, hogy azt vonzóvá tegye, kiugróan megnövelte a reálbéreket, két évtized után ismét megjelentek a déligyümölcsök a boltokban, évtizedes kihagyás után lehetett amerikai filmeket látni, nyugati könnyűzenét is sugárzott a rádió. És a korábbi tiltással szemben a kádári hatalom engedélyezte az abortuszt. Az állampárti szocialista sajtó a legalizált művi vetélést dicsérve ilyeneket írt. Idézem: "Élen járunk a szabadságjogokban. Szabad ország vagyunk, szabadon szüle tnek gyermekeink. Kevés pontja van a világnak, ahol akkora szabadság, akkora személyes szabadság illeti meg ebben a vonatkozásban a nőt, az embert." Igen, a politikai alku tétje 1957ben teljesen nyilvánvaló volt, többek között a legalizált abortuszért cse rébe a lakosság lemondott a más országokban szokásos polgári jogokról, mint a választójogról, a gyülekezési jogról, a sajtószabadságról, a vállalkozás szabadságáról, a magántulajdon védelméről. Sokan komolyan elhitték, s máig is azt gondolják, hogy a terhe sségmegszakítás formájában valódi szabadságjogokhoz jutottak. Pedig csupán annyi jogot kaptak, hogy elvett alapvető emberi jogaikért cserébe ők is megfoszthassák saját gyermekeiket a legfontosabb, legalapvetőbb emberi jogtól, az élethez fűződő joguktól. A kádári szocialista hatalom számítása bevált, s bizony mindmáig sokan úgy gondolják, hogy a mások élete feletti rendelkezés joga számukra többet ér, mint valamennyi hagyományos emberi jog együttvéve. Nagyon gyakran olvasható, hogy az abortusz női jog. Nőell enes szemléletet és férfi sovinizmust sugallnak az életvédő mozgalmak. Szerencsére, éppen elég életvédő nő vállal aktív szerepet ezekben a mozgalmakban ahhoz, hogy igazolódjon ezeknek a vádaknak a valótlansága. Sőt, éppen azok a nők vádolják nőellenességge l az abortuszpárti propagandát, mert vádolják őket az abortusz veszélyeinek az elkendőzésével. Ugyanis '57 és '85 között 149 ezer nő vált meddővé az abortuszműtétek után. Sokan közülük egész életre tönkretették magukat, mert olyan fiatalon váltak meddővé, hogy gyermekük sem volt. (14.00) Mintegy háromezerre tehető ugyanezen időszakban az abortusz miatt bekövetkezett méhnyakrákban és a petefészek rosszindulatú daganatában elhaltak száma. A veszélyekre felfigyelő orvosoknak és demográfusoknak nem volt lehetős égük arra, hogy nyilvánosságra hozhassák véleményüket, többük állásával fizetett meggyőződéséért.
