Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az ülésnap megnyitása - A villamos energiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1782 Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a villamos energiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/2377. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2377/1. és 2. számokon kapták kézhez. Képviselőtársaim, először Glattfelder Béla politikai államtitkár úrnak, a n apirendi pont előadójának adom meg a szót, aki - a napirendi ajánlás értelmében - 25 perces időkeretben mondja el expozéját. Öné a szó, államtitkár úr. GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnökn ő. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az önök előtt levő, a villamos energiáról szóló törvénytervezet a negyedik a magyar villamosenergiaipar szabályozásának történetében. Ez a viszonylag fiatal, mindössze 125 éves iparág óriási fejlődésen ment keresztül a kezdetektől napjainkig. Bár az emberiség évezredek óta ismer bizonyos villamos jelenségeket, a villamos energia első gyakorlati alkalmazására csak a dinamógép 1867es és az ívlámpa 1876os feltalálása után kerülhetett sor - kitalálhatják, hogy az első gyak orlati alkalmazás a világítás volt. Az első elektromos világító eszközt Franciaországban próbálták ki, majd ez néhány éven belül elterjedt az egész akkori fejlett világban. Magyarországon az első ívlámpát 1879ben alkalmazták, mégpedig az óbudai tornacsarn okot, a Császár fürdőt és a főváros műjégpályáját világították így meg. A magyar ipartörténet szempontjából nevezetes dátum 1888, amikor - a fővárost is megelőzve - vidéken, Mátészalkán egy malmi generátorról táplált egyenáramú villamos hálózatot hoztak lé tre, amely már nemcsak lakásokat látott el villamos energiával, hanem három utcában közvilágítási lámpákat is. Ez az időpont tekinthető a hazai közcélú villamos szolgáltatás kezdetének. A múlt század utolsó két évtizedében a villamos világítás a nagyobb vá rosokban fokozatosan terjedt, bár a kezdeti lépéseket megnehezítette a korábbi időszakban kiadott gázvilágítási koncesszió. Erre az időszakra jellemző volt, hogy akár egy településen belül is több társaság szolgáltatta a villamos energiát. Budapest közvilá gítását és a lakosság igényeit egy egyenáramot és egy váltóáramot termelő cég látta el, a közúti villamosok üzemeltetésére pedig egy külön társaság jött létre. 1912re 158 közigazgatási egység, döntő többségében város részesült áramellátásban. Az áramterme lés és szolgáltatás akkoriban nagyon jó üzlet volt, annak ellenére, hogy az árak folyamatosan csökkentek. Ezt jelzi, hogy az ellátást végző magántársaságok is folyamatosan bővítették tevékenységüket. Az első világháború után jelentős átalakulás következet t be a villamosenergiaiparban: a korábbi magántulajdonú cégek jórészt önkormányzati tulajdonba kerültek. A városi közművek kialakulása persze nem csak magyar jelenség, Európaszerte általánossá vált; Németországban ma is meghatározó szerepük van az úgynev ezett Stadtwerkeknek, amelyek az önkormányzati tulajdonú villamos ellátást szolgáló cégek. A villamosenergiaszolgáltatás tovább bővült, az egyes cégek szolgáltatási területe egyre nagyobb lett, sőt egyes helyeken már a szomszédos áramellátó körzetek össze is értek. Az 1930as évek elején az iparág elérte fejlődésének azon fokát, amely indokolttá tette, hogy működését külön törvény szabályozza. Ekkor született meg az első magyar villamosenergiatörvény, amely a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan oldott meg bizonyos kérdéseket. A villamosenergiaipari tevékenységek folytatását a kereskedelemügyi miniszter engedélyéhez köti, az engedélyes részére adott területen kizárólagosságot ad és szolgáltatási kötelezettséget ír elő, hatóságiáralkalmazást tesz kötelezővé , szabályozza az idegen ingatlanok használatát, valamint rendelkezik a különböző engedélyesek együttműködéséről is. Az első villamos energiával foglalkozó magyar törvény intézkedett a villamosenergiatársaságok számára biztosítható állami kedvezményekről i s. 1935ben Verebély László műegyetemi tanár kezdeményezte az országos együttműködő villamos rendszer létrehozását, ez azonban csak a második világháborút követően valósulhatott meg.
