Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az Országgyűlés döntése az MSZP képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 39/1998-2002. ÜB (2000. március 16-ai) eseti jellegű állásfoglalásával kapcsolatban - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke:
1751 Végül a március 1jei megállapításról Salamon elnök úr a következőképpen nyilatkozik: "Más bizottságnak, mint az ügyrendi bizottságnak nincs arra hatás köre, hogy abban állást foglaljon, hogy házszabályszerűe egy előterjesztés beterjesztése, egy eljárás, avagy sem." Én Salamon László elnök úr mindhárom idézetével egyetértek, azokat korrektnek és szakszerűnek tekintem. Sajnos az eseti állásfoglalás ezzel szemben teljesen mást állít, azt mondja, hogy tartalmilag teljesen jelentőség nélküli, alaki probléma következett be, s ezen alaki probléma miatt nem célszerű a Házat arra kényszeríteni, hogy az eljárást ismételten lefolytassa. Tisztelt Ház! Az MSZP állásp ontja szerint egy eljárás vagy házszabályszerű, vagy nem. Az a kategória nincs benne a Házszabályban, hogy tartalmi jelentőség nélküli, alaki probléma. Ezt fel lehet hozni valamilyen ügy mentségéül, de azt gondolom, egy eseti jellegű állásfoglalást erre al apozni nem lehet. Mindezek alapján mi úgy gondoljuk, hogy a bizottság eljárása és az elnök eljárása házszabályellenes volt, és az a határozati javaslat, amelyet a Ház elfogadott, házszabálysértő módon került benyújtásra. Ezért javasoljuk az eseti állásfogl alás elutasítását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Salamon László úrnak, az ügyrendi bizottság elnökének, ötperces időkeretben. DR. SALAMON LÁSZLÓ , az ügyrendi bizottság elnöke : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tóth András részletesen és tényszerűen ismertette az előzményeket, és ezáltal felment engem attól, hogy ezekkel én részletesen foglalkozzam. Vita tulajdonképpen egyetlen kérdésben volt a biz ottság többsége és kisebbsége között, nevezetesen abban az egy kérdésben, hogy a vizsgálóbizottság elnöke félreértettee a vizsgálóbizottságtól kapott felhatalmazást, vagy pedig a vizsgálóbizottság szándéka szerint ez a felhatalmazás már eredetileg is kite rjedt az országgyűlési határozat meghozatalára is. Ez volt a tisztázandó kérdés, és ez volt az, amelynek a megítélésében az ügyrendi bizottság többsége, illetőleg kisebbsége nem értett egyet. Az ügyrendi bizottság többsége ennek a kérdésnek az eldöntése sz empontjából mérvadónak a vizsgálóbizottság utolsó, márciusi ülésének jegyzőkönyvét tekintette, amikor a vizsgálóbizottság utólag értelmezte az 1999. novemberi határozatát, és egyértelművé tette, hogy a vizsgálóbizottság szándéka az volt, hogy a felhatalmaz ást az országgyűlési határozatra is kiterjedően adja meg (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) a vizsgálóbizottság elnökének. (19.50) Minden más kérdésben, amit Tóth András mondott, egyetértés volt, és az úgy igaz, ahogy Tóth András elmondja. Az ügyren di bizottság állásfoglalása mindezeket a megállapításokat megfelelően tartalmazza, tehát amiben egyetértünk, azt is. Nevezetesen: a jelentésnek a országgyűlési határozati javaslat nem melléklete, arról a bizottságnak külön kellett volna döntenie. Hogy ezt nem tette a bizottság, Házszabályt sértett, de megállapítottuk - ebben tér el az álláspontunk , hogy az elnök ennek az egyébként téves és nem házszabályszerű vizsgálóbizottsági határozatnak a rendelkezése szerint és felhatalmazása szerint járt el; nyilván egyébként ő sem házszabályszerűen, de ez a vizsgálóbizottság álláspontjára visszavezethető hiba volt. Abban pedig, hogy az ügyrendi bizottság úgy ítélte meg, hogy emiatt most már ezt az országgyűlési határozati javaslatot ügyrendileg, eljárásjogilag ne te gyük félre, éppen az vezette az ügyrendi bizottságot, hogy a vizsgálóbizottság nyilatkozata szerint tartalmilag tökéletesen megfelelt a határozati javaslat a vizsgálóbizottság szándékának. Hogy ez egyébként az Országgyűlés igen tisztelt nagy többségének vé leményével is találkozik, mi sem igazolja jobban, mint hogy fél órával
