Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az Országgyűlés döntése az MSZP képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 39/1998-2002. ÜB (2000. március 16-ai) eseti jellegű állásfoglalásával kapcsolatban - TÓTH ANDRÁS - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÓTH ANDRÁS
1750 Tisztelt Országgyűlés! Elsőként a döntést indítványozó képviselőcsoport egy képviselője szólal fel, ötperces időtartamban. Ezt követően a bizottság állásfoglalásának indokait az ügyrendi bizottság előadója ismerteti, ugyancsak ötperces időkeretben. A ké pviselőcsoportok álláspontját ötperces időkeretben egyegy képviselő fejtheti ki. Ezután képviselőcsoportonként legfeljebb egy képviselő három percben hozzászólhat. (Folyamatos zaj.) Ezt követően ötperces időkeretben a döntést indítványozó képviselőcsoport egy képviselőjét, valamint az ügyrendi bizottság előadóját felszólalási lehetőség illeti meg. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként tehát megadom a szót Tóth András képviselő úrnak, ötperces időkeretben. TÓTH ANDRÁS ( MSZP , országos lista): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Egy kis csendet kérek, a képviselő úr mondja el a felszólalását! TÓTH ANDRÁS ( MSZP , országos lista): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A Szocialista Párt képviselőcsoportja, immár hagyomá nyosan, arra kényszerül, hogy az ügyrendi bizottság egyik állásfoglalásának módosítását kérje a tisztelt Háztól. Ez esetben az előzőekben tárgyalt és az Országgyűlés által elfogadott - hosszú nevű - megfigyelési bizottság eljárásáról van szó, amely eljárás két konkrét bizottsági döntéshez kötődik. Az egyik bizottsági döntés tavaly november 26áról származik, amikor a bizottság úgy döntött, hogy elfogadván a jelentést, amelyet a bizottság elnöke beterjesztett, felhatalmazást adott, hogy a jelentést, mellékle teivel együtt, a bizottság elnöke továbbítsa a Ház elnökéhez. A másik bizottsági döntés 2000. március 1jei, amely bizottsági döntés értelmezi a közben vitává vált helyzetet, és három megállapítást tesz. Az egyik megállapítása az, hogy utólag úgy minősíti a november 26ai döntést, hogy Kosztolányi Dénes elnök teljes körű megbízással rendelkezett, amely kiterjed a Házszabály 89. §ának (4) bekezdésére. Másrészt a bizottság utólagos álláspontja szerint az elnök jogosan és házszabályszerűen nyújtotta be az ors zággyűlési határozati javaslatot. Harmadrészt megállapítja, hogy a határozati javaslat tükrözi a jelentésben foglalt szándékot és célt. Az MSZP álláspontja ezzel szemben az, hogy november 26án az idézett bizottsági állásfoglalás házszabályszerű volt, mert amikor a bizottság az elnökének a jelentés és a hozzá kapcsolt mellékletek benyújtására adott felhatalmazást, az jogszerű volt. A bizottság elnöke álláspontunk szerint ezt félreértette, és ezt a hatáskört, ha úgy tetszik, meghaladó módon nyújto tt be önálló határozati javaslatot. A megfigyelési bizottság márciusi állásfoglalása ezzel szemben házszabálysértő volt, hiszen utólag kívánt igazolni egy olyan eljárást, amely igazolhatatlan volt. Álláspontunk alátámasztására három idézetet szeretnék felh ozni, méghozzá Salamon László elnök úrtól, az ügyrendi bizottság elnökének a március 16ai vitában elhangzott felszólalásából. Egyrészt Salamon László a tények alapján megállapítja, hogy a jelentést a mellékleteivel együtt lehetett benyújtani, erre kapott a bizottsági elnök felhatalmazást; és mondja Salamon László: "Arra nincs adat, hogy a bizottság az országgyűlési határozati javaslatot valamilyen formában tárgyalta volna, így arról a bizottság nem is szavazott." Tehát az elnök úr is megállapítja, hogy a h atározati javaslatról nem volt szavazás. Másrészt Salamon László megállapítja azt is, hogy az önálló országgyűlési határozati javaslat önálló képviselői indítvány, s az nem része a jelentésnek, amely egy másik önálló határozati javaslat. Még egyszer idézem az elnök urat: "Meggyőződésem szerint az önálló indítványokról önálló testületi döntéseket kell hozni."
