Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 24 (130. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1470 analógiájára kellene megalkotni azt az eljárási szabályt, amely az eljárás felgyorsítását eredményezheti. Itt annyit szeretnék elmondani, hogy voltak olyan vélemények is, amelyek azt fogalmazták meg, hogy tulajdonképpen az önkormányzatok, illetve más tulajdonosok a birtokvédelmi eljárás sza bályait is alkalmazhatnák az önkényesekkel szemben. Mégis, amikor elkezdtünk mélyebben foglalkozni ezzel a problémával és az önkormányzatok véleményével is szembesültünk, akkor meg kellett állapítani azt, hogy ez azért nem áll meg és azért van szükség egy kvázi birtokvédelmi eljárásra, mert itt birtokba nem vett lakásokról van szó. Az esetek többségében birtokba nem vett lakásról van szó, hagyatékos lakásokról, felújítási, rehabilitációs céllal üresen tartott lakásokról van szó, amelyek esetében a régi birt okos már kikerült a birtokából, a tulajdonos tiszta, a tulajdoni viszonyok tiszták, de a tulajdonos nem vette birtokba azért, mert birtokba kívánja adni másnak, és ez a más nem tud beköltözni, mert helyette az önkényes lakásfoglaló költözött be a lakásba. Tehát életszerű és sajnos azt kell mondani, szervezett jelenséggel találkozhatunk, hiszen ma már a lakásmaffia az önkényes lakásfoglalás területén nagyon komoly pozíciókkal rendelkezik; a belső pesti kerületekben ez egyértelműen állítható és alátámasztható tényekkel. A címeket adott esetben hamarabb szerzik meg, mint a hatóság, és abban a pillanatban máris áruba bocsátják ezeket a címeket, és nagyon sokszor távoli megyékből jönnek föl - migrációs hullámot indukálva - Budapestre, hivatkozással azokra a címek re, amelyeket pénzért vásároltak meg. Tehát azt gondolom, ez a helyzet meglehetősen súlyos, és azért is tarthatatlan a jelenlegi állapot és azért van szükség erre a törvényjavaslatra, mert végrehajthatatlan, ugyanis amikor a bírói határozatot kézhez veszik , ennek a lassúsága miatt és az önkényes lakásfoglalók szervezettsége miatt minden esetben azzal kell szembesülni, hogy amikor kézbesítik a határozatot, már nem az az önkényes lakik ott, aki a lakást feltörte, hanem helyette valaki más; egymás között cseré lnek. Ily módon vannak olyan lakások, amelyek öthat éve folyamatosan önkényes lakásfoglalók által lakottak. Ez képtelenség! Ez képtelenség, és a tulajdonos nem fér hozzá a tulajdonához. Tehát én azt szeretném itt még egyszer kérni, hogy ezeket a szemponto kat mérlegeljék. Az önkényes lakásfoglalás által okozott kár mértéke több száz milliós, ezt felmértük. Önkormányzatonként több száz millió forintot költenek el arra, hogy egyrészről őriztessék a lakásokat, másrészről pedig tipikusan nem fizetnek lakbért, n yilvánvalóan erre jogcímük sincsen, de a közműdíjakat sem fizetik, lelakják a lakásokat, iszonyatos károkat okoznak az önkormányzatoknak, az önkormányzatok pedig közpénzekből kell hogy finanszírozzák az önkényes lakásfoglalók által okozott károkat. Ez pedi g azt jelenti, hogy ha kiszámolnánk országos szinten, szerintem a milliárdos nagyságrendet eléri az önkényes lakásfoglalók által okozott kár. Ez a pénz egyébként a szociálpolitikából hiányzik, abból a szociálpolitikából, amely feltehetően hivatott lenne a hajléktalanná válás kérdéskörét rendezni. Tehát én azt mondom, hogy a vitában ezt a két kérdést ne mossuk össze: az egyik a jogállamiság, a tulajdon szentségéhez fűződő érdek, az, hogy a tulajdonosnak joga van a tulajdonához; a másik pedig a szociálpolitik a kérdése. És a szociálpolitikának állami szinten és önkormányzati szinten is foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, hogy a hajléktalanná válás problémáját hogyan fogja megoldani. Ma ez a probléma feszíti a társadalmat, ezt nyilvánvalóan érezzük mindnyájan, de én azt gondolom, hogy nagyon buta megoldás lenne az, ha az önkényes lakásfoglalókat méltányossági alapon hagynánk abban az állapotban, mint amiben most vannak. Álszent dolog az, hogy méltányosságból szemet hunyunk az önkényes lakásfoglalás felett, mint ahogy a megélhetési bűnözés kategóriáját sem tudjuk úgy elfogadni, hogy azt mondjuk, hogy nyilván, ha a tényállás megvalósult, akkor a szankciót ki kell szabni. És itt is ez a helyzet, hogy ha a tényállás megvalósult, akkor annak az elkövetőre nézve követk ezményekkel kell járnia. Az pedig egy nagyonnagyon fontos kérdés, hogy egyrészről, amikor a törvény hatályba lép - illetve most már a szabálysértési kódex hatályba lépett, és ennek a végrehajtása meg is kezdődött , az önkormányzatok felkészüljenek és az állam is készüljön fel arra, hogy ha sikerül végre a
