Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 24 (130. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1469 egy viszonylag súlyos cselekménynek minősítette a szabálysértési kódex különös része az önkényes lakásfoglalást. Ugyanakkor nem rendeződött ennek a kérdésnek a másik oldala, és ez természetesen nem is a szabálysértési kódex feladata: a kiürítés kérdése. A kiürítés problematikájával pedig az önkormányzatok, amelyek elsősorban érintettek ezen feladat kapcsán, az előző öthat évben egészen biztosan nem tudtak megbirkózni. A bírói út, amit a lakástörvény nyitva hagyott, gyorsított eljárást tartalmaz; a végrehajtási törvény egyrészt nem tartalmaz határidőt, másrészt egy olyan eljá rásnak néznek elébe az önkormányzatok, amelynek az időtartama, annak ellenére, hogy nem peres eljárásról van szó, és a végzés első fokon végrehajtható, néha egy évet is meghalad. Én alapvetően alkotmányjogi megközelítésből fogalmaztam meg azt az állítást, hogy a jogállamban a tulajdon biztonságához fűződő érdek olyan alkotmányos érdek, amelynek erősebben kell a latban nyomnia, mint hogy tolerálja az állam azt, hogy a bíróság a döntését olyan lassan hozza meg, mint amilyen lassan hozza meg. Tehát ez a javasl at valójában a bírói gyakorlatnak is egy nagyonnagyon erős kritikája. Annyit mindenképpen szeretnék elmondani, az állításom az, hogy ott a jogállamiság nem tud érvényesülni, ahol a tulajdonok biztonsága nem érvényesül, és ahol több mint egy évet kell várn i a tulajdonosnak ahhoz, hogy a tulajdonával rendelkezni tudjon, ott bizony erős kritika fogalmazható meg a jogállamisággal szemben. A bizottsági vitában nagyjából már világosan kiderült, hogy önmagában a végrehajtási törvény határidőzése sem jelent megfel elő megoldást, hiszen számos alkalommal tapasztalhattuk azt, hogy határidőt tűz törvény vagy más jogszabály, és a bíróságok nem tudnak megbirkózni ezzel a határidővel sem. Tehát nem hiszek abban, ha csak önmagában a végrehajtási törvény határidőzését oldan ánk meg, mondjuk, egy 30 napos határidőt tűznénk, akkor onnantól kezdve a bírói út járhatósága kellő biztonságot jelentene a tulajdonosok számára a tekintetben, hogy meg tudják védeni a saját tulajdonukat. (10.10) Ez a javaslat életszerű, hiszen az önkormá nyzatokat, elsősorban a nagy lakásállománnyal rendelkező önkormányzatokat érinti, amelyek valamilyen oknál fogva nem tudták még a lakástörvénynek megfelelően elidegeníteni a saját lakásállományukat - ilyenek tipikusan a budapesti önkormányzatokból elsősorb an a belső pesti kerületek, és számos megyei jogú város önkormányzata küzd hasonló problémával , tehát tipikusan önkormányzati tulajdont érintő a problémafelvetés. De ugyanakkor a másik oldalról azt is el kell mondani, hogy nem lehet az alkotmány szerint megkülönböztetést tenni a köz- és a magántulajdon között, és az alkotmány alapján ez a két tulajdoni forma egyenlő és egyforma védelmet kell hogy élvezzen. Tehát ezért a javaslat is ennek szellemében készült. Azt kell hogy mondjam, életszerű ez a javaslat, hiszen az önkényes lakásfoglalások száma és előfordulása tömeges, tömegesnek mondható. A budapesti kerületeknél ez olyan százas nagyságrend kerületenként, vidéki városokban is nagyon sok helyen eléri a százas nagyságrendet, míg az üresen álló önkormányzat i lakások száma ennek közel duplája. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok által valamilyen oknál fogva üresen tartott lakásállománynak közel a fele önkényes lakásfoglalók által lakott. Ezen a körülményen kell most változtatni. És önmagában felemás helyze tet eredményez az, hogy egyrészről megbüntetjük az önkényes lakásfoglalót, másrészről pedig nem rendelkezünk a kiürítésről. Gondolják el, a bíróság szabálysértésért szabálysértési büntetési tételt szab ki, majd az önkényes lakásfoglaló a legrosszabb esetbe n leüli a 30 nap elzárást, és visszaköltözik abba a lakásba, amit elfoglalt. Nyilvánvalóan felemás ez a helyzet, és ezt az ellentmondást fel kell oldani, tehát az eljárás gyorsításától, a kiürítési eljárás gyorsításától ezért és ennek érdekében nem lehet e ltekinteni. És nyilvánvalóan adódott a lehetőség, amikor kerestük a megoldást, hogy van egy törvényben szabályozott birtokvédelmi eljárás, ahol a jegyző jár el birtokvédelem kérdésében, és nyilvánvaló volt az, hogy ennek
