Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 23 (129. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
1449 a megyei jogú városok nem visszaéltek, hanem éltek azzal a lehetőséggel, hogy autonóm módon, a környezetükkel együtt ebben a nagyobb felelősségvállalásban részt vegyenek. Mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének volt elnöke és ügyvezető elnöke nagy tisztelettel jav aslom a parlamentnek, a tisztelt Háznak ezt a nagyszerű kezdeményezést. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak hozzászólásra jelentkezett TuriKovács Béla képviselő úr, a Függetle n Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azt gondolom, a javaslat talán Esztergomon is túlmutat. Valóban arról van szó, amiről itt Latorcai János képvis előtársam a felszólalásában részletesen beszélt, hogy vajon egyegy városnak a meghatározó jelentősége, egyegy városnak az a fajta jelentősége, amely az ország életében fontos, pusztán a lélekszámtól vagy mástól is függ. Azt gondolom, hogy a lélekszám egy dolog. Hiszen ismerünk - nem kívánom megnevezni, még csak árnyékát sem szeretném annak idehozni, hogy valakit is megsértenénk - olyan városokat, amelyek hatalmas falvak, amelyekben több tízezer ember él, amelyekben azonban nem tudott kialakulni sem egy ku lturális központ, sem egyfajta hagyomány, hanem csak egy konglomerátum, amelyben az emberek élnek, laknak és az ott élő emberek jószerével hálóhelyként használják azt a települést, amely városi címmel szerepel. A magyar történelemben azonban vannak olyan v árosok és elsősorban - én itt szeretném kimondani - azok a királyi városok, amelyek a történelmünkön belül meghatározó szerepet játszottak. Ezért amiről szólni szeretnék, nem feltétlenül Esztergom ügye, amit a Független Kisgazdapárt mellszélességgel támoga t, és amivel kapcsolatban nem tartjuk kétségesnek, hogy ezt a Háznak nagy többséggel támogatnia kell. Arról szeretnék szólni, hogy vajon jóe az a rendszer, amely az önkormányzati törvényben van, amely a városok egy részét - amelyeket megyei jogú városként jelöl meg, és ez helyénvaló lehet akkor, ha ezeknek közigazgatási és egyéb adottságai vannak , lezárja azt a kört, ahol a fontossági sorrenden belül talán még fontosabb városok is megjelennek, s amelyeknek egy más, megtisztelő, a nemzet számára általános an elfogadott, történelmi múltat igazoló cím és név kellene. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem az a fontos és nem az a lényeges Székesfehérvár, Esztergom esetében, hogy ezeknek a városoknak megyei jogú város a neve. Ennek az a lényege, hogy egy olyasfajta ki emelt város legyen, amelyre az ott lévők büszkén és a saját történelmükre, a nemzet történelmére hivatkozva tudjanak azonosságtudatot kiépíteni és azzal azonosságot vállalni. Én ezt szétválasztanám - és úgy gondolom, nem teljesen alaptalanul - a közigazgat ási jellegtől. Ez sokkal inkább kulturális, sokkal inkább történelmi jellegű, sokkal inkább azt jelenti, hogy ennek a városnak valami olyan levegője van, ennek a városnak olyan története van, amely többé teszi, mint az azonos lélekszámú városokat, és ez a több tudati kérdés, nem elsősorban közigazgatási kérdés. Esztergomról azért nem lehet nem szólni nagyon röviden, és ezért kértem nem kétperces, hanem egy kicsikét hosszabb felszólalási lehetőséget. Esztergomnak nemcsak az a jelentősége, ami a múltban volt, nem csak történelme van. Meggyőződésem szerint most kezdődik egy olyan időszak, reményeim szerint már el is kezdődött, amelyről itt hallhattunk Szlovákia elnökétől. Az, amit hallottunk a szlovák elnöktől, biztató a jövőre nézve, mindannyiunknak biztató, i tt Esztergomnak kiemelkedő szerepe lehet. Az a híd, amely az én reményeim szerint, annyiszor elmondták már, összekötő kapocs lehet Szlovákia és Magyarország közt és még inkább - és hadd hangsúlyozzam, még akkor is, ha egyesek azt mondják, hogy ez nacionali sta felhang - az ott élő nemzetrész és az itt élő nemzetrész között. Hallatlanul fontos, hogy legyen egy olyan bázis, azt kell mondanom, a mostani Magyarország testén egy olyan bástya, amelyre úgy lehet rátekinteni, hogy ennek kultúrája,