Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 23 (129. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1450 ennek az egész nem zeti történelemben betöltött szerepe predesztinálja arra, hogy ezt az összekötő szerepet elfoglalja. És még valami: akár keresztény meggyőződésű az ember, akár nem, akár hithű valamelyik valláshoz, akár nem, ez a nemzet összeforrott a kereszténységgel, és mindmáig a kereszténység adta meg ennek a nemzetnek az alapját, és adta meg ennek a nemzetnek a tartását. Ebben Esztergom kiemelkedő. Azt tudom erre mondani, ha Athénnak egyszer ismét 68 ezer lakosa lenne, mint a török idők után volt, mert annyi volt, és ha ismét az a helyzet lenne, hogy ilyen helyzet alakulna ki az országban, Esztergom akkor is a magyar Athén lehet. Ezért a Független Kisgazdapárt nemcsak jó szívvel, hanem meleg szívvel támogatja ezt a javaslatot. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönö m szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki ebben a témakörben felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Latorcai János képviselő urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Latorcai János nemet int.) Képviselő úr jelzi, hogy nem kíván válaszolni. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdeké ben a pénteki ülésnap végén kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr , a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: "Volte MUK 1957ben?" címmel. A Házszabály értelmében ötperces időkeretben a képviselő urat illeti a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A válaszom az, hogy igen is meg nem is. Márciusra a sok retorzió miatt erősen megnőtt a félelem. Ekkor már több ezren voltak internálva, börtönben, jó pár embert kivégeztek, bár Kádárék kevesellték számukat. A külföldre menekülések még februárban is folytatódtak. Egyre több embert bocsátott ak el, és küldtek internálótáborba. Álljon itt néhány példa a XI. kerületi karhatalom március 7ei internálási listájából! Tokobi Ferenc, 33 éves, állandóan uszítja a dolgozókat a kormány és a párt ellen, tiltakozik a pártszervezés ellen, szerinte semmi sz ükség nincs munkahelyen a pártra. Kulcsár György, 33 éves, uszított a párt, a kormány és osztályvezetője ellen. Sziemeszter József, 31 éves, a Beloiannisz Gyár munkástanácsából, Bali és Ráczékkal tartotta a kapcsolatot, és utasításaikat végrehajtotta, ma i s uszít a párt ellen. Nota bene, Ráczék több mint három hónapja börtönben vannak. Szabadszállási Kálmán, 35 éves, legfőbb hangadó, a rendészt ávósnak nevezte. Rózner István, 21 éves, a falakat, az üzem padozatát uszító szavakkal teleírta. Magam viszonylag sok ellenálló csoporttal tartottam a kapcsolatot, és egyértelmű volt számunkra, hogy nem szabad a MUKnak felülni, provokatív. Az izmosodó kádárista hatalom egyrészt belső kohézióját erősítette, másrészt várta, hol bukkannak fel fiatalok, akikre le lehet c sapni. A külföldi rádiók is emlegették a MUKot, sok elszigetelt fiatal rezonált erre. Valójában az elnyomás fokozásához felhasznált propaganda eszközeként a hatalom szította és öngerjesztésről volt szó. Ennek ellenére viszonylag sokan hallgattak a szívükr e. A megfélemlítések sok szálon folytak. Szinte mindennap tudósítottak a Tóth Ilonaperről. (12.50)
