Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Jaroslav Zverina, a cseh parlament integrációs bizottságának elnöke és kísérete köszöntése - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1366 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Midőn végkifejletéhez közeledik - tartok tőle - egy folyamat, amely másfél éve tart, eljutottunk a részletes vitához, amelynek szabályaihoz szigorúan igazodva, az előttünk fekvő ajánlás pontjai szerint szeretném észrevételeimet megtenni. El kell mondanom, hogy számomra valamennyi módosító javaslat rokonszenves, valamennyi módosító javaslatnak vannak megszívlelendő elemei, ugyanakkor elfogadásra csak egyet javaslok, természetesen azt, amelyet két szabad demokrata képviselőtársammal együtt magam adtam be, miközben támogatom a többit is - meg fogják érteni a képviselőtársaim, hogy miért. Kezdem a fideszes tradíciókat folytató, 3. pontban szereplő módosító indítvánnyal, amely, mint tudják a képviselőtársaim, az irónia nemes eszközével él, és jó lenne, ha Országgyűlésünktől nem lenne idegen az irónia. Azt a nemes tradíciót folyt atja most Nikolits István és Tóth Károly, amit Wachsler Tamás nagyon helyesen megtett az első ciklusban, annak kimondását javasolják, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mindig igazat mond, és mindig vannak dokumentumai, ezért az Országgyűlés felkéri a miniszterelnököt, hogy ígéretéhez híven ezen dokumentumokat hozza nyilvánosságra. A 2. pontjában azt mondja, hogy abban az esetben, amikor a miniszterelnök nem mond igazat, az Országgyűlés úgy határoz, hogy az 1. pont lép életbe. Azt gondolom, hogy ez e gy megvilágító erejű módosító javaslat, amely, mint mondtam, rokonszenves, és elegendő, ha az Országgyűlés kifejezi rokonszenvét ez iránt a módosító javaslat iránt. Azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert ha már ez a látszólag vizsgálóbizottsági jelentés megszületett, napirenden van, akkor az Országgyűlésnek ezzel a jelentéssel kapcsolatban komoly feladatai vannak. Hiszen a vizsgálóbizottsági munka, a vizsgálóbizottság előtt álló feladat nagyon komoly feladat volt, nevezetesen az, hogy tisztázza, történte valami, amiről a miniszterelnök 1998. augusztus 25én beszélt vagy nem történt, ha igen, akkor mi történt - ezt tisztáznia kell egy demokratikus ország Országgyűlésében egy vizsgálóbizottságnak. Ezek után szeretnék rátérni az 1., a 4. és az 5. számú módo sító javaslatra. Azzal kezdeném, hogy az 1. számú módosító javaslat, Nikolits István és Tóth Károly módosító javaslata azt mondja, hogy "az Országgyűlés a jelentést tudomásul veszi, a vizsgálatot ennek alapján lezártnak tekinti". Rokonszenves a javaslat, d e mégsem kielégítő, és azt gondolom, hogy az Országgyűlés ezen a ponton nem állhat meg. Azt mondja Keleti György képviselőtársunk, a bizottság alelnökének módosító javaslata, hogy azt a Kosztolányi bizottsági elnök úr által készített szövegben szereplő rés zt, hogy "az Országgyűlés a jelentést tudomásul veszi", váltsuk fel azzal a szöveggel, hogy "a jelentést az Országgyűlés megalapozatlanság címén elutasítja". Az általános vitában két hozzászólásban igyekeztem elég sokoldalúan elemezni azt, hogy miért van i gaza annak a tézisnek, amely Keleti képviselő úr, bizottsági alelnök úr módosító javaslatában szerepel. Egyébként többen is megmutattuk a vitában, hogy az, amit Kosztolányi elnök úr a jelentésben leírt, megalapozatlan, nincs alátámasztva, hiszen maga mondj a Kosztolányi képviselő úr a szövegében, hogy nincsenek információk arról, hogy kinek figyeltek meg és kit figyeltek meg a második esetben. Nyilvánvaló, hogy megalapozatlan az állítás, Kosztolányi úr szövege, amit most időtakarékosság címén nem idézek, meg azért, mert az elnök urunk figyelmeztetett rá, hogy ne ismételjük meg az általános vitát. Ő maga támasztja alá Keleti képviselő úr állítását, hogy megalapozatlanok a Kosztolányiféle jelentés állításai. Egyetértek azzal, hogy megalapozatlanság címén el ke ll utasítani ezt a jelentést. Miért nem elegendő, miért nem kielégítő az, ha elfogadjuk Nikolits és Tóth Károly képviselő úr, illetve Keleti György képviselő úr javaslatát? Azért, mert ha ezen a ponton megáll az Országgyűlés, akkor még mindig nem tudjuk, h ogy mi is a helyzet azokkal a tavalyelőtti augusztus 25ei állításokkal. Akkor fennmarad az a helyzet, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke valamit állított, ezt az állítást a sajtó - azt kell mondanom - darabokra szedte szét, és az Országgyűlés felad ata, hogy ilyen helyzetben tisztázza, hogy volte valóságtartalma annak az állításnak, amelyet a miniszterelnök tett. Hozzáteszem, annak az állításnak, amit az imént még a díszpáholyban helyet foglaló Szájer József frakcióvezető úr és bizottsági elnök úr a znap megerősített a televízióban; amit
