Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1357 Köszönöm, elnök úr. Csak annyit szeretnék tisztázni, hogy nem a kedvenc témám, Csáky úr, hanem egy ténye a magyar egészségügynek, amiről a miniszter úr a 40 perces expozéjában egy szót sem szólt; morális és gazdasági kérdés, hiszen ebből is éln ek az orvosok, kezelni kell, foglalkozni kell vele, megoldást kell találni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Kedvem szerint megvárnám a miniszter urat, hiszen elsősorban neki akarom címezni azt, amit mondani akarok. (Közbeszólások az MSZP soraiban: Rögtön jön! Addig öt perc szünet! Technikai szünet! - Selmeczi Gabriella: Hadd menjen már ki! - Dr. Horváth Z solt: Reggel 9 óta tart a vita!) ELNÖK (dr. Áder János) : Az előbb még itt volt az ülésteremben. Hadd javasoljam a képviselő asszonynak, hogy valóban akkor két perc szünet erejéig várjon egy kicsit, amíg a miniszter úr visszaérkezik. Egy kis türelmet kérné k, gondolom, ez senkinek nem okoz problémát, két perccel tovább tart a vita, feltételezem, hogy a miniszter úr rövidesen visszatér az ülésterembe. Addig egy kis türelmet kérnék szépen. (Rövid szünet.) Képviselő asszony, öné a szó. Még két perc sem telt el, úgyhogy remélem, méltányolja a miniszter úr gyorsaságát. (Derültség.) BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban azért tartottam fontosnak, hogy a miniszter úr jelen legyen, mert annyira az ő beszédéhez kapcsolódva szeretném megf ogalmazni a véleményemet. Az előbb már azzal kezdtem, hogy én egy nagyon komoly aránytévesztést éreztem a beszédében akkor, amikor részletekről beszélt; őszintén szólva azt reméltem, hogy a beszéde abból a munkaanyagból fog kiindulni, amelyet az egészségüg yi rendszer továbbfejlesztésének programja címen éppen a közeli napokban megkaptunk mi, képviselők. Ez az anyag valóban a fontos kérdésekkel kezd foglalkozni. Abból, hogy nem ilyen szerkezetű és nem ilyen üzenet értékű volt a miniszter úr beszéde, arra kel l következtetnem, hogy ez nagyon munkaanyag, annyira az, hogy talán még a miniszter úr sem tudta magáévá tenni, nem tud azonosulni vele, pedig szerintem egy ilyen parlamenti vitanapon tényleg arra lenne szükség, hogy az alapvető kérdéseket vitassuk meg, ne azokat a mütyür részletkérdéseket, amelyek önmagukban, különkülön természetesen fontosak, például, hogy hogyan szorítjuk vissza a dohányzást, vagy hogy mi történik ebben az országban a védőnőkkel, de egy ilyen vitanapnak a koncepcionális nagy kérdésekről kellene szólnia. Ezek a koncepcionális nagy kérdések pedig, még egyszer ismétlem, Kuncze Gábor beszédében kerültek elő, az ellátórendszer reformjának a kérdése formájában, illetve a finanszírozási rendszer reformja formájában. A miniszter úr beszélt finan szírozási kérdésekről, elemekről. Említette az amortizációt például, hogy fontos megoldani az amortizáció beépítését; mindannyian izgatottan várjuk, hogy milyen megoldási javaslattal fog előállni a tárca. Amiről beszélt, amire utalt, az pusztán annyi volt, amit végigéltünk és végigvitattunk a tavalyi társadalombiztosítási költségvetési vitában, hogy tudniillik azt az amúgy is nagyon szűkös kasszát még a fejlesztésre fordítható pénzkeret számára is kinyitotta, anélkül, hogy a kassza összegét megnövelné. (13. 50) De ennél lényegesen nagyobb problémám és izgalmam, hogy amikor pluszforrásokat követel a miniszter úr, anélkül, hogy az egész szolgáltató rendszer érdemi és lényegi reformlépései láthatóak lennének, akkor - esetleg felté ve, de meg nem engedve, hogy megkapja ezeket a pluszforrásokat -
