Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János):
1358 ezek szépen belefolynak a mai rosszul működő rendszerbe, és elvesznek anélkül, hogy hatékonyan hasznosulnának. Közös kiindulási pontunk lehet az, hogy az egészségügyi rendszer jelenleg nagyon erősen forráshiányos. Ennek nagyon sok oka van, az a munkaanyag, amire hivatkozom, elég rendesen részletezi ezeket a ténykörülményeket, rámutatva, hogy a GDP 4,6 százaléka fordítódik egészségügyre, ami fele akkora, mint amennyit fejlettebb, sokkal nagyobb kasszával rendelkező országok a maguk pénztárcájából egészségügyre tudnak fordítani. Miniszter úr beszélt a bérkérdésről, arról, mennyire tarthatatlanul alacsony a bérszínvonal az egészségügyben. Tény, hogy az átlagbér tarthatatlanul alacsony, de egy szót sem beszélt miniszter úr arról, hogy az orvostársadalom milyen erőteljesen, milyen intenzíven differenciált belül, egy szót sem szólt a hálapénzről - amit pár perccel ezelőtt Bauer Tamás kifogásolt , arról, hogy az az 55 ezer forint bruttó átlagbér, amit az adatok tartalmaznak, az rendkívüli módon eltér, attól függően, hogy az átlagbér hálapénzes vagy hálapénz nélküli szakmában realizálódik. Súlyos hiba ezekről a kérdésekről úgy beszélni és úgy gondolkodni, hogy a hálapénzt szóba se hozzuk, nem is gondolk odunk róla. Lehet, hogy nem fogalmazok pontosan, de mindannyian emlékszünk rá, hogy mindjárt az egyik első intézkedéseként a miniszter úr létrehozott egy bizottságot, amelynek az lett volna a dolga, hogy gondolja végig a helyzetet, elemezze a hálapénz tere mtette körülményeket, és fogalmazzon meg valamilyen javaslatot a kérdés kezelésére. Azóta nem hallottunk róla, hogy ez a bizottság milyen munkát végzett, hova jutott, és mi az, ami javaslat formájában megfogalmazható. Az ellátórendszer reformja során tekin tettel kellene lenni egy csomó sajátosságra, ami az egészségügy specialitását jelenti. Arra, hogy itt nem lehet egyszerűen piaci viszonyokat követelni, nem lehet a magánosításról úgy gondolkodni, mint az élet sok más területén, mert ez egy nagyon speciális piac. A specialitása pedig alapvetően abból fakad, hogy a vevő meg az eladó nem kétoldalúan áll szemben egymással, ahogy az élet legtöbb területén a piacon, hanem van egy nagyon fontos harmadik szereplő is, a finanszírozó - az OEP , és amit a vevő fizet, az áttételesen jelenik meg egy közös kasszában, és az OEP intézi a finanszírozást. Kérdés, hogy fenntarthatóe ez a monopolisztikus finanszírozási rendszer oly módon, hogy érdemben változzon ezeknek a pénzeknek a hasznosulása. Ebből a szempontból a legfon tosabb kérdést nem érintette miniszter úr, hogy tudniillik ezeket a szolgáltatásokat hogyan tudja ellenőrizni ez a monopolisztikus pénztár, vagy hogy a szolgáltatások ellenőrzésének nem lennee hatékonyabb megoldási módja, ha ezt a monopóliumot ezen a pont on megpróbálnánk megszüntetni. Ezek alapvető kérdések, miniszter úr, és őszintén reméltem, hogy ezekről a nagy kérdésekről fogunk egy kicsit őszintébben beszélni ezen a parlamenti vitanapon. Természetesen nem foglalkozott azzal a problémával sem a miniszte r úr - ami igen kényes kérdés az egészségügyben , hogy ennek a társadalomnak van egy mélyen gyökerező, máig meglehetősen feudális szerkezete, hogy különböző orvoscsoportok között rendkívüli érdekellentétek vannak a reformhoz való viszonyban, és hogy ezek között kellene valahogy az egészségügyi kormányzatnak egy olyan koncepciót letenni, amit részben az orvostársadalom, részben pedig - amiről szintén nem esik elég szó - az egészségügyben dolgozó szakdolgozók is el tudnak fogadni, akik sokszorosan hátrányos helyzetben vannak ebben a rendszerben. Mindent egybevéve, ennek a mai napnak az volt a címe, hogy "Reform vagy retorika?". Úgy érzem, a mai nap ragyogóan bizonyította, hogy ez a kérdés így a kormány, a tárca számára sajnos nem vagylagos. Ami ma történt, az igazából arra példa, hogy reform helyett retorikát hallunk. Ez történt ma is. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Toller László képviselő úrnak, akinek szűk három és fél perc áll rendelkezésére.
