Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP):
1351 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az írásban előre jelentkezett hozzászólók sorrendjében Balogh László képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőc soportjából; őt követi majd Keller László képviselő úr, ugyancsak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Méltánytalan az önkormányzatokkal szemben, hogy ha az utóbbi időben az egészségügy problémáiról esik szó, akkor az önkormányzatokat mint bűnbakokat emlegetik. Az pedig egyenesen súlyos tárgyi tévedés, ha valaki azt hiszi, hogy a kórházak problémája azzal megoldható, h a itt is - mint a társadalmi élet más területein - bekövetkezik az államosítás. Engedjék meg, hogy az egészségügy néhány problémáját az önkormányzatok szemüvegén át láttassam önökkel. Mivel is küszködnek az önkormányzatok? Előszö r is azzal, hogy a kórházak finanszírozása megoszlik az Egészségbiztosítási Alap és a tulajdonos önkormányzat között, mégpedig olyan arányban, ami azt eredményezi, hogy a tulajdonos önkormányzatnak nincs ráhatása saját kórháza működőképességére vagy működé sképtelenségére, holott az ellátási kötelezettség az önkormányzaté. Másodsorban: a valamikori állami tulajdonban levő kórházak önkormányzati tulajdonná minősítése üres deklaráció a felújítási és amortizációs forrásmechanizmus nélkül. Látható, hogy lepusztu lnak a kórházi ingatlanok, a műszerpark amortizálódik, ez pedig a meglevő vagyon értékvesztését jelenti, amiért a felelőst a tulajdonosi körben keresni etikátlan dolog. Harmadsorban: ne tessenek próbálkozni az önkormányzatok igencsak csekély jogosítványain ak elvonásával. Az intézmények feletti pénzügyi ellenőrzés ugyanis az önkormányzatok joga. Szereptévesztés volt tehát az OEP nagy vihart kavart beavatkozása a Csongrád megyei kórházak gazdálkodásába. Szerencsére a próbálkozás úgy pukkadt szét, mint a luftb allon. Negyedszer: nem kellene leállítani olyan programokat, amelyek valós segítséget jelentettek. Nem megy tovább ugyanis a röntgengépek, sugárterápiás készülékek és az altatógépek cseréje. Ehelyett viszont nagy ötletek fogalmazódnak meg a kórházak vissza államosítására, holott mindenki nagyon jól tudja: nem az államosítás oldja meg a kórházak problémáját, hanem a pénz. Ugyanis nem az a probléma, hogy ki a tulajdonos, hanem az, hogy tudjuke biztosítani a kórházak működőképességét. A biztonságos működéshez pedig az önkormányzati vélemények szerint sokkal inkább szükségeltetne, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetése legyen szektorsemleges, tartalmazza az amortizációt, ismerje el a teljesítmények valós értékét. Kell tehát a reform. Ehhez pedig pénz kel l, valamint olyan egységes egészségügyi politika, amely parlamenti ciklusokon képes átívelni. Mi lesz a hatása a reform halogatásának? Először is biztosan jól fognak élni a csődbiztosok. Másodszor: jobb, ha az egészségügy országos és helyi felelősei átképz ik magukat foltozóvargáknak a lyukak sikeres foltozgatása érdekében. Harmadszor: tovább folytatódik az önkormányzatok bűnbakként való kezelése. Negyedszer: cserélgethetjük a menedzsmenteket a kórházakban, körülbelül azzal az eredménnyel, mint a beteg magya r fociban az edzőket szokás. Ötödször: hozhatunk egy csomó jogszabályt arról, hogy a kórházak adósságállományát aktuálisan éppen ki nyeri el. A bajt persze ez nem oldja meg. Hatodszor: reform nélkül az egészségügyi dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsüléséb ől nem lesz semmi. Mert mi is a helyzet most? Ígérünk nekik 8,5 százalékos béremelést, de adni csak 5öt ad az
