Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1324 ambulanciájaként működtetni, elkerülve ezzel az egymást követően megismételt igen drága diagnosztikai vizsgálatokat? Jelenleg ugyanis először a háziorvos, majd a járóbetegszakrendelés orvosa vizsgálja vagy vizsgáltatja a beteget, és ha ezek után szükségessé válik, akkor a kórházi felvételére is sor kerül. Akkor most már a kórház diagnosztikai részlegében ismételten elvégzik ugyanazokat a vizsgálatokat. Mindez idő- és pénzpocsékolás, ráadásul feleslegesen terheli a beteget, és jelentősen késlelteti a szükséges terápia, kezelés megkezdését. A következő megfontolásra érdemes eleme a Magyar Demokrata Fórum egészségügyi programjának az, hogy a jelenleg meglévő nyugdíj- és egészségbiztosítási ágazat kiegészítésére létre kell hoznunk az önálló balesetbiztosítást. Ennek lényege, hogy azokért a kockázatokért, amelyeket az ember bármilyen munkavégzése során kénytelen elviselni, elsősorban a munkát végeztető munkaadó felelős, ezért a balesetbiztosítási járulékot annak mértéke szerint kellene fizetnie, hogy a végeztetett tevékenység milyen egészségügyi kockázatt al jár. Könnyen belátható, hogy egy hivatalnok vagy egy bányász munkája különböző mértékű veszélyt hordoz. Jelenleg az üzemi balesetek és a foglalkozási betegségek kezelésének költségeit, az esetleges megrokkanás nyugdíjterheit és az idő előtt nyugdíjazás költségeit minden társadalombiztosítási járulékot fizető egyenlő mértékben, jövedelme arányában viseli. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ifjúság! - ha van valaki, aki ilyen időben a televíziót nézi, és a rádiót hallgatja. Mi mi ndannyian együtt vagyunk felelősek azért, hogy ne a végén kezdjük az egészség ügyét, az orvosnál és a gyógyszereknél. Sok országban már felismerték, hogy az egészség személyes érték is, talán a legnagyobb értékünk. Ezt nemcsak védeni, óvni kell, hanem egys zerű, de hatásos technikákkal is élni lehet. Ilyen a tömegesen végzett sport a világban, az öregek, a fiatalok tömeges sportja, a kocogás, a futás, a családi kirándulás, a biciklizés, a hegyi túrák - és még sorolhatnám. Segítségül hívhatjuk honfitársainkat , akik ezt még nem próbálták ki, vagy nem rendszeresen élnek ezekkel az eszközökkel. Segítségül hívhatjuk sportolóinkat, azokat a sportolókat, akik hivatásos sportolók, és azokat is, akik amatőr sportolók, hogy itthon, Magyarországon induljon meg az a mozg alom, amely a fejlett Európában szinte kivétel nélkül mindenütt ismert, amit körülbelül úgy fogalmazhatnék meg, hogy "egészségünkért gyógyszer helyett szedd a lábad!". Ez egy olyan tavasz nyitánya lehetne mindannyiunk számára, József Attila szavaival élve, teli tüdővel, amely nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar egészségügy terheit csökkentsük, és magunk is hozzájáruljunk ahhoz, hogy az egészségünkért mi magunk is felelősek vagyunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, miniszter asszony. Megadom a szót Rozgonyi Ernőnek, a MIÉP vezérszónokának. Tessék, képviselő úr! ROZGONYI ERNŐ , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Hal lottunk itt reményt keltő, igyekezetet tükröző szavakat, és hallgattunk itt álságos, szemforgató, számonkérő szöveget is. Eszembe jutott, hogy bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű - ez már így szokott lenni, de azért ne mutogassunk vissza. Hát persze: ref orm, vagy retorika? Ügyesen feltették ezt a kérdést a szocialisták, ők, akik a szofista retorika tanult bajnokai. Szofisták, mert minden helyzetben mindent meg tudnak magyarázni, és ha szükséges, mindent meg is tudnak cáfolni a megrendelő igénye szerint. A ztán van valami furcsa ellentmondás is ebben a kérdésfeltevésben. (11.10) Ha valamit megreformálni szándékozom, akkor azt nyilván azért teszem, hogy hatékonyabb legyen, jobban működjön, eredményesebb legyen. Az eredményesség szempontjából ma azt kell monda nom: a magyar egészségügy még soha sem volt olyan mélyponton, mint az eddigi reformokat
